A COVID után elszálló energiaárak, infláció, kamatköltségek, devizaárfolyam, munkaerőhiány, geopolitikai bizonytalanság – a korábbi üzleti modellekben még a legrosszabb forgatókönyv sem tartalmazott ilyen szélsőségeket. Most csak azok fognak megbirkózni a kihívásokkal, akik rugalmasan tudják alakítani startégiájukat.
A vállalat értékeléseknél megfigyelhető, hogy míg a vállalati szektor hozzászokott az értéknövekedéshez, addig a mostani időszakban csökkenés jellemző. A befektetők kockázatvállalási kedve, és ezzel együtt a befektetői verseny is jelentősen visszaesett.
A magas tőkeáttétel, azaz a hitelek túlságosan magas aránya, nem válságálló. Csökkentése a túlélés záloga, azonban ehhez tőkebevonásra van szükség, ami az így megerősödött tulajdonosi háttérrel csökkenti a kockázatokat, javítja az alkupozíciót a bankokkal, piaci partnerekkel szemben, és stabilizálja a munkaerőmegtartó képességet.
A kellő tőkeellátottság egyben lehetőség is, ami új ajtókat nyit ki kedvezőbb hitelfelvételekhez, régiós terjeszkedéshez, felvásárlásokhoz, valamint hatékonyság- és kapacitásnövelő beruházásokhoz.
„A cég így repülőrajttal indulhat a válság után” – adott a jelenlegi helyzetre cselekvési irányt a tőkebefektető.
