Kipukkadt a Fidesz-lufi Hódmezővásárhelyen?

Márki-Zay Péter meggyőző fölénnyel győzte le a Fidesz jelöltjét Hódmezővásárhelyen, a független jelölt nem épphogy, hanem több mint 15 százalékpontot vert Hegedűs Zoltánra. Fontos és tanulságos győzelem volt ez, és bár egy helyi választásból természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az országos állapotokra, azért néhány fontos megállapítást mindenképpen tennünk kell.

Egységben az erő?

A frissen megválasztott polgármester mögé valamennyi ellenzéki párt beállt – akár csak azzal is, hogy nem indítottak ellene senkit –, valami hasonló az elvárás a pártok felé a kormányváltást akaró választók részéről. Ugyanakkor országosan ez nem olyan egyszerű: a jelöltek számától függ a pártok állami támogatásának összege, valamint személyes és ideológiai ellentétek miatt sem valószínű, hogy megalakul egy, a vásárhelyihez hasonló összefogás – hasonló következtetést vonhattunk le a Közös Ország Mozgalom eddigi vitafórumai alapján, ahol rendre vagdalkozásba torkollott az összefogás kérdése. Emellett fontos kiemelni a jelölt személyét is, mert ugyan bebizonyosodott, hogy „kicsiben” működik az átszavazás, de le kell szögeznünk, Hódmezővásárhelyen különleges együttállást láthattunk.

Márki-Zay Péter helyben ismert, nagy tiszteletnek örvendő jelölt, de ami még ennél is fontosabb: nem pártember, hanem civil, így pedig hitelesen képviselte az ellenzéki oldalt. Egyrészt valamelyik párt jelöltje mögé a többiek rossz szájízzel álltak volna be, már ha belemennek az összefogásba. Másfelől pedig maguk az emberek is szívesebben szavaznak egy pártokon kívüli, összellenzéki független jelöltre – hiszen nincs pártlogó a szavazólapon, nem kell elköteleződni senki mellett.

Nagy politológusi közhely, hogy a politikában egy meg egy az a legritkább esetben kettő. Ez nem kétséges, ám mint láthattuk, egy párton kívüli, civil jelölt esetében a végeredmény nagyon közel áll a kettőhöz – legalábbis egy helyi választáson.

Ha országos szinten kell egy hasonló jelöltet említeni, a legtöbbeknek a Pécsett induló Mellár Tamás jut eszébe. Hamarosan az is kiderül, hogy mennyire vetíthető ki a vásárhelyi eredmény például a közgazdász Baranya megyei körzetére, hiszen a Közös Ország Mozgalom itt is végez közvélemény-kutatást. Nem tudni, hogy az ellenzéki pártok beállnak-e a legesélyesebb mögé, erre talán majd a statisztikák megismerése után kapunk választ.

Visszanyalt a fagyi

Fontos kiemelni, hogy rendkívül magas volt a részvétel a vasárnapi választáson, a szavazók csaknem kétharmada járult az urnákhoz. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy mi mozgósíthatta az embereket, de annyi biztos: a vásárhelyi választási kampány már hetek óta foglalkoztatja az országos médiát – főként a kormánypárt lejárató akciói miatt. Volt itt minden: bekamerázták Márki-Zay utcáját, ellopták vagy megrongálták a plakátjait, listázták a támogatóit, migránsoztak, sorosoztak. A plébános is a kormánypárt szekerét tolta a misén, emellett az is érdekes volt, hogy végül egy harmadik, az MSZP-ből kizárt jelölt is elindult a választáson, a Fideszéhez igen hasonló szlogennel. Sőt, Lázár János még azt is kilátásba helyezte, hogy a város nem kap annyi állami támogatást, mint eddig, amennyiben nem fideszes lett a polgármester.

Úgy tűnik, az országos botrány nemhogy eltántorította Márki-Zay szimpatizánsait, hanem épp ellenkezőleg. A kontraproduktívvá fordult fideszes kampány hatására még többen aktivizálódtak, hiszen olyan apolitikus választókhoz is eljuthatott az ellenzéki jelölt és a vasárnapi választás híre, akik egyébként talán el sem mentek volna szavazni. Az emberekben felvetődhetett, hogy miért ütik ennyire a Fidesz ellenfelét, és egyben egy potenciális esélyesre találtak Márki-Zayban. Tehát a támadások pont, hogy Márki-Zaynak kedveztek, nem hiába emlegette ő maga is, hogy ha elegen mennek el szavazni, akkor nyerni fog.

Hiszen a Fidesz szimpatizánsai jellemzően elég aktívak, ezért mindent meg is tesz a kormánypárt, gondoljunk csak a nemzeti konzultációkra és a véget nem érő sorosozásra. Hódmezővásárhelyen ráadásul a Fidesz egyik legerősebb embere, Lázár János ügyel a választók aktivizálására. Ehhez Kósa Lajost is bevetette, aki a Modern Városok Programmal roadshow-zott, és még 10 ezer forintos jutalmat is osztottak a nyugdíjasoknak.

Emellett a kormánypárt népszerűségét az Elios-ügy sem növelte. Ismert: a korábban Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető vállalat közvilágítási tenderei körül komoly visszásságokat tárt fel az OLAF. Az Elios első megbízását a Lázár vezette Hódmezővásárhelytől kapta.

Ebben ennyi volt

A vasárnap este legfontosabb mondata is a miniszterhez köthető, aki egy újságírói kérdésre úgy reagált: 2002-ben ő is 9500 szavazattal lett polgármester (pontosabban 9800-zal – a szerk.), „mégsem volt kormányváltó hangulat”. Akkor egyébként 55,1 százalékos volt a részvétel, a mostani kancelláriaminiszter 46,58 százalékot kapott. Ezzel a kijelentéssel egyfelől Lázár gyakorlatilag elismerte: a kormánypárt helyi bázisa gyakorlatilag stagnált az utóbbi másfél évtizedben. Másrészt pedig nagyjából kikövetkeztethető, hogy ennél több fideszes szavazót egyszerűen nem lehet mozgósítani a városban.

És itt kell visszakanyarodnunk Márki-Zayhoz, aki korábbi fideszesként ezzel vélhetően tisztában volt ezzel, és reménykedett a minél magasabb részvételben. A számok őt igazolják.

Tehát a hódmezővásárhelyi polgármester-választás konklúziójaként levonható:

• Helyben működhet az összellenzéki összefogás, de ez csak akkor lehet sikeres, ha egy független jelölt mögé áll be az összes párt. Országosan ez több okból is keményebb dió, a lehetetlen határát súrolja.
• Ha a kormánypárt túlzottan üti az adott ellenfelét, az épp fordítva üt vissza.
• A választókörzetébe visszavágyó Lázár János egyfelől kudarcot vallott, másrészt pedig abban biztosak lehetünk, hogy a fideszes kampány még az eddiginél is durvább lesz a körzetben. A miniszter nem engedheti meg magának, hogy elbukja saját vadászterületét.