Mráz Ágoston Sámuel szerint Angela Merkel egy pragmatikus, föderalista politikus, aki nem egy, hanem több apró lépésben akarja létrehozni az Egyesült Európát. A többségi elv hangsúlyozása is ezt a célt szolgálja, hisz a sorok közt megbújva igazából Macron koncepcióját, a mindenben döntő mageurópát támogatja. A nyílt társadalom elve is azonos kettejüknél, tehát elmondható, hogy ugyanazok az elveket más módszerekkel kíván sikerre vinni Angela Merkel és Francois Macron, véli az elemző.
A bekiabálások alapján kevés volt a beszéd parlamenten belüli ellenzője, de ha összeurópai szavazásra bocsátanák, akkor az európai társadalom már jóval elutasítóbb lenne. Görög részről különösen erős kritikák érték beszédét, az euroválság óta nem szóltak be
Merkelnek ilyen keményen. Sok romot hagy maga után a távozó kancellár, hisz Európa nem volt sosem ilyen széthúzó. A hagyományos észak és dél közti megosztottság mellett a kelet-közép európai, hagyományosan németekkel barátságos országok sem állnak az oldalán. Az alapelvek szintjén ugyan mindenki egységre tör, de ez a gyakorlatban nem megvalósítható.
Ha az elvek és a gyakorlat kettősségét nézzük: a németországi és a baloldali Facebook-cenzúra, a mainstream sajtó egyeduralma sokak szerint jobban sérti a sajtószabadságot, mint a magyar médiapiac alakulásai. A korábbi gazdasági, majd a migránsválság során hozott egyoldalú német döntések mások számára a jogállam erőteljes megsértéseként hatnak. A német belpolitikában is dominóelv érvényesül: Merkel bukása a partnerpárt, CSU elnökét, Horst Seehofert is magával rántotta, a CSU pocsék szereplését követő tisztújítás generációváltással is együtt jár. A szövetségi kormány is instabil, nagykoalciónak csúfolt kiskoalíció van
, amely nem rendelkezik hosszútávú tervekkel. Vajon megéli Merkel az Európai Parlamenti választásokat? Részt fog venni az azt követő nagy döntéssorozatban, mely eldönti Európa következő öt évét? Ezek a legfőbb kérdések.
