2020. november 27.,
péntek, Virgil napja

Credo: Már az egész társadalomra jellemző a magány, ez vezet a pornófüggőséghez

2020. június 24., szerda 20:55

A koronavírusjárvány és a karanténintézkedések világszerte áthatották, sőt sok esetben át is alakították élet számtalan területét. Az egyik ilyen példa, ahol ez gyorsan nyilvánvalóvá vált, a pornográfia, amely hirtelen rohamos terjedésnek indult, tekintve, hogy az ilyen típusú oldalak a járvány okozta izolációt használják ki forgalmuk növelésére. Az egyik legnagyobb internetes pornómegosztó oldal forgalma egyetlen nap alatt 11,6 százalékkal növekedett. Nem meglepő ez annak fényében, hogy ez a cég bejelentette: ingyenes hozzáférést biztosít a fizetős tartalmakhoz is.

„Nagyon nagy a gond. Különösen azért, mert nem a 27 éves férfiakra vonatkozik ez, hanem társadalmunk egyik legjellemzőbb vonása a magány és az a magány azért is különös figyelmet érdemel, mert a magány az egyik legnehezebben elviselhető érzés. (…) Érdemes lenne odafigyelni, hogy hogyan kezeljük ezt a jelenséget, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik egyedül vannak és magányosak is”

- mondta Tapolyai Emőke, pszichológus, szexológus, lelkigondozó. Hozzátette, nem a pornófüggőség generálja a magányt, hanem az érzelmi magány generálja a pornófüggőséget.

„Régóta jelen van ez a probléma, amit a férfiak és nők föltárnak, ezzel küzdenek. Tehát maga a pornóval való megküzdésük, illetve az ezzel kapcsolatos bűntudat, amit nehezen tudnak földolgozni. Az volt a tapasztalatom, hogy nagyon nehéz volt olyan válaszokat adni, amelyek tényleg előre segítik az embert. Tehát egyházi szinten, a hit szintjén, ha megpróbálok válaszokat adni és ott maradok csak, hogy ez rossz, ez jó, ez bűn ez nem bűn az nagyon kevés embernek segít. Sokan arra vágynak, hogy legyen egy útmutatás, hogy hol van a kivezető út”

- fogalmazott a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke, pálos szerzetes, Puskás Antal.

A koronavírus-járvány idején számos nyugati országban nemes egyszerűséggel lemondtak az idősekről. Egy Svédországban kiszivárgott levélből egyenesen az derül ki, hogy Európa legnagyobb egyetemi kórházában nem adnak intenzív ágyat a 80 év felettieknek, azoknak, akik 70 év felettiek, de szív-, tüdő- vagy vesebetegek, illetve azoknak a 60 éven felülieknek, akik ezekből két vagy három betegségben is szenvednek.

Az idősellenesség jóval hosszabb múltra tekint vissza, azonban a nyugati progresszív "haladó" propagandában egyre gyakrabban üti fel a fejét. Ennek egyik megdöbbentő megnyilvánulása volt a német közszolgálati rádió és televízió által tavaly karácsonykor bemutatott a Nagymamáról szóló gyerekdal.

„Talán a legfontosabb szociológiai értelemben az elmúlt száz évben egy olyan jelenség alakult ki, hogy amíg 100-120 évvel ezelőtt az emberek 99%-a a személyes tudáskészletének szinte a teljességét a szüleitől, nagyszüleitől és a közvetlen lakóhelyén körülötte lévő emberektől szerezte be, ma ez szinte totálisan a visszájára fordult. Nem tanulunk semmit a szüleinktől, legfeljebb nagyon halványan mintakövetést. Minden a tömegkommunikációból és a közösségi médiának csúfolt kondicionáló eszközből tanulnak meg a legfiatalabb generációk”

- mondta a PestiSrácok főszerkesztő-helyettese, Bálint Botond.

„Nem él már több generáció együtt, nincsenek nagy családok. Ha a Németországi példánál maradunk, egyre kitolódik a szülési életkor, tehát egyre idősebben lesznek szülők a szülők. Ez azt jelenti, hogy a nagyszülő akkor már olyan életkorú, hogy ha nem tud magáról gondoskodni, vagy teher a családnak, akkor azonnal beteszik valami idősotthonba, mert ott vigyáznak rá. (…) De az, hogy eltávolodnak egymástól érzelmileg az tulajdonképpen ide vezethető vissza”

- fogalmazott a Göttingeni Egyetem Finnugor nyelvi tanszék lektora, Rab Irén.

Teljes adás:

HírTV