Kijevre és Harkivra rakéták csapódtak, a metrómegállók óvóhelyekké alakultak. Sokan féltek attól, hogy a három és félmilliós fővárosba, és a feleakkora kelet ukrajnai nagyvárosba napokon belül bevonulnak az oroszok.
Március 4-én az oroszok elfoglalták Európa legnagyobb atomerőművét. A Zaporizsjai létesítményben tűz ütött ki, de sem a reaktorok, sem az elhasznált fűtőelemek tárolói nem sérültek meg.
A NATO az Ukrajna feletti légtérzárról vitázott, amit elvetett. Inkább az az ukrán hadsereg megerősítése mellett döntöttek, egyelőre halált nem okozó felszerelésekkel.
Az orosz robotrepülők és rakéták, csakúgy mint az ukrán légvédelmi rakéták olykor célt tévesztettek. Áprilisban rakéta csapódott egy kramatorszki tömbházba, 57 embert ölve meg.
Ugyancsak áprilisban megszégyenítő csapást szenvedett el a fekete-tengeri orosz flotta, amelynek zászlóshajóját, a Moszkva raktacirkálót egy ukrán robotrepülőgép süllyesztette el.
Az orosz erők támadása Kijevnél és Harkivnál elakadt, de megkezdődött a donbaszi csata.
Vlagyimir Putyin május 9-én, a Győzelem Napján azt mondta, ezt a harcot csak győzelemmel fejezhetik be.
Ugyanezt mondta az ukrán elnök is, aki Harkiv környékén kereste fel a harcoló alakulatokat.
Az oroszok lassan, de kitartóan haladtak előre a Donbaszban, a fekete tengeri Kígyó szigetet viszont feladták, amelyet a háború elején foglaltak el.
A déli frontvonalon, Herszonnál az ukránok folyamatosan támadták és meg is rongálták az Antonivszki hidat. Az amerikai HIMARS rakétavetők a front teljes vonalában érzékeny veszteségeket mértek a támadókra.
Az ukránok a Krím-félszigeten lévő Sakyban orosz repülőgépbázist támadtak, miközben Oroszország szerte megszaporodtak a gyanús tűzesetek, bevásárlóközpontok, transzformátorházak vagy üzemagyaraktárak lobbantak lángra.
