Úzvölgye több szempontból is jelentős helyszín a magyar történelmet tekintve, hiszen itt húzódik az ezeréves határ, illetve sok magyar áldozatot követelő harcok folytak itt az első és a második világháború során is. 1917-ben az első világégés idején már ide temették el a hősi halált halt magyar katonákat, akik többsége a Miskolci 10-es gyalogezredben szolgált.
Demeter Ferenc a közeli Mikóújfalu polgármestere, de eredeti szakmája történész, ezért kértük meg őt, hogy meséljen az úzvölgyi temetőről. A polgármester azt is hangsúlyozza, hogy nemcsak magyar, hanem az első világháború során német, osztrák, majd a második világháború alatt orosz katonákat is temettek el Úzvölgyén. Sőt az egyik emléktáblán még azt is látni, hogy egy román katona is itt lelt végső nyugalmat. Egy, de nem 52.
Úzvölgyében 1917-ben a magyarok temették el a halottaikat, a sírkertet a kommunizmus idején és azután is mindig a magyarság gondozta. 102 év elteltével jutott eszébe a románoknak, hogy nekik kell ez a temető. Olyan ez, mint amikor a verebek beköltöznek a fecskefészekbe.
Magyarország és Románia kötött egy egyezményt, amely a két ország közötti hadisírok gondozására vonatkozik. Ennek értelmében a felek arról állapodtak meg, hogy egyik ország sem nyúl bele katonatemetőkbe anélkül, hogy a másik fél ne egyezne bele. Na, arra, hogy Románia az Úzvölgyi temető területén belül 52 betonkeresztet és egy nagyobb emlékművet építsen Magyarország finoman szólva sem bólintott rá. Szóval Románia megszegte a saját 2008/300-as törvényét. De nemcsak ebben az esetben értelmezte a román fél könnyedén a saját szabályait. Úzvölgye területileg mindig Csíkszentmárton településhez tartozott, vagyis Hargita megyéhez. Azonban valamilyen ügyes trükkel néhány éve Bákó megyéhez, Dormánfalvához csatolták.
Teljes adás:
Hír TV
