Ha lehet, még tovább éleződik az Európai Bizottság (EB) vitája Olaszországgal, miután a római kormányt eddig nem alkalmazott büntetéssel fenyegették meg, ha nem kezdi el látványosan rendbe tenni költségvetését. Erre válaszul az eurózóna egészét megrázni képes ötlettel állt elő a koalíciós kormány: alternatív fizetőeszközt vezetnének be az euró mellé, ezzel részben függetlenítve magukat az uniós rendszertől. Az aggodalmaskodó vélemények szerint ezzel egyenesen eurózónás kilépésüket igyekeznek megalapozni. A párhuzamos pénz a gyakorlatban kis névértékű kincstárjegyeket jelentene, amelyek a Financial Times szerint kamatmentesek lehetnek, rögzített lejárat nélkül. Egy ilyen lépés mind az olasz gazdaságra, mind a monetáris unióra súlyos hatásokkal lenne, egyúttal példa nélküli a közös fizetőeszközt használó országok körében.
Olaszország államadóssága tavaly 2300 milliárd eurót, össztermékének 132,2 százalékát tette ki, ami Görögország után a második legmagasabb az unióban. A bizottság értékelése szerint idén még tovább, 133,7 százalékra, 2020-ra pedig 135,2 százalékra emelkedik az eladósodottság mértéke. Emellett az EB azt is kifogásolta, hogy az olaszok visszakoztak korábbi korrekciós terveiktől az államháztartási hiányt illetően, ami az unió számítása szerint 2020-ban már 3,6 százalékra emelkedik, vagyis jócskán a háromszázalékos tűréshatár felett alakulna.
A koalíciós Öt Csillag és a Liga egyaránt saját szavazóbázisának szeretne megfelelni és a foglalkoztatási helyzeten javítani, ezért is alakult ki a huzavona. A koalíció elődje 0,8 százalékos hiányt számolt 2019-re, amit a hivatalba lépő pártok többszörösére, 2,4 százalékra módosítottak. Miután ez elfogadhatatlan volt a bizottságnak, már korábban is felvetették a túlzottdeficit-eljárás lehetőségét, akkor viszont 2 százaléknál minimálisan nagyobb hiánycélban végül kiegyeztek. Azonban az olasz gazdasági kilátások nem javultak, így Róma ismét 2,4 százalékra módosította a célértéket. Erre, illetve az adósságkezelés elmaradására válaszul az EB a héten ismét az eljárás megindításának megalapozottságról határozott. Ez azt is eredményezheti, hogy büntetésként elvonnak 3,5 milliárd euró forrást Olaszországtól, amire eddig még nem volt példa.
Az olaszoknak hagyományosan támaszt jelent, hogy a magas eladósodottságuk ellenére a lakosság mint befektetői réteg jellemzően nem válik meg megtakarításaitól, így biztonságot ad az állam működésének. Az olaszok kiválása az eurózónából az ország évek óta húzódó gazdasági nehézségei miatt nem új keletű ötlet, azonban a tényleges elköteleződést jó eséllyel épp a lakossági államadósság hányada akadályozta meg. Willem Buiter, a Citigroup korábbi vezető közgazdásza úgy vélekedett, hogy az euróban lévő lakossági megtakarítás a közös fizetőeszköz ejtése esetén drasztikus értékvesztésnek indulna, adott esetben tömegek egzisztenciája válhat semmivé. Ilyen kockázatot aligha vállalhat fel egy kormány.
Viszont az eurózóna harmadik legjelentősebb gazdaságaként Rómának komoly ütőkártyái is vannak, mivel kiválása vagy akár csak az azzal való fenyegetés alapjaiban tudja megrázni a valutaövezetet. Németország jegybankja, a Bundesbank szerint az egyik jelentősebb tagállam kiválása tetemes veszteségeket okozna és potenciális csődhullámot indítana el, miközben a spekulatív támadások előtt megnyílhatnak a lehetőségek. Eddig egyszer, Görögország esetében merült fel komolyabban, hogy kilépjen egy tagállam az eurózónából, de akkor végül maradt az egység. Azonban míg a görögök arányaiban csekély gazdasági súlyt képviselnek, Olaszország más tárgyalási pozícióban van.
