A belga sajtó a szavazatok több mint 90 százalékos feldolgozottsága alapján arról számolt be, hogy az N-VA a voksok 16,1 százalékát söpörte be, s ezzel 25 helyet szerzett a kétkamarás törvényhozás 150 fős alsóházában.
Második helyre a radikális jobboldali irányultságú Flamand Érdek (Vlaams Belang) futott be 12 százalékkal, ez 18 mandátumra elegendő.
Harmadik a vallon Szocialista Párt (PS) lett 9,3 százalékkal, ez ugyanakkor a központi parlamenti képviselői helyek flamand, vallon és németajkú közösség közötti felosztása miatt 20 mandátumot ér.
Utánuk következnek a flamand kereszténydemokraták (CD&V) 8,9 százalékkal és 12 hellyel, illetve a flamand liberálisok (VLD) és - a fentiekkel ellentétben országosnak számító - Belga Munkáspárt (PVDA) egyaránt 8,6 százalékkal és 12 hellyel.
Charles Michel miniszterelnök pártjára, a vallon liberális Reformer Mozgalomra (MR) a választók 7,5 százaléka voksolt, ez 14 helyet jelent a központi parlamentben.
A flamand szocialista párt (sp.a) 6,7 százalékkal várhatóan 9 mandátumot, a szintén flamand Groen zöldpárt 6,1 százalékkal 8 mandátumot, a vallon jobbközép Demokrata Humanista Centrum (cdH) 3,7 százalékkal 5 mandátumot kap.
Belgiumban a rekordideig, 541 napig tartó 2010-2011-es kormányalakítási huzavonát követően elfogadott államreform értelmében a szövetségi állam egy sor jogkört adott át a regionális parlamenteknek és kormányoknak, így azok politikai súlya is felértékelődött.
Ugyancsak ez az államreform rendelkezett arról, hogy immár csak a kétkamarás szövetségi parlament 150 képviselőjét választják közvetlenül, míg a 60 tagú felsőház 50 képviselőjét a regionális parlamentek választják meg, 10-et pedig a megválasztott szenátorok neveznek ki.
Mintegy fél éve ismét ügyvivő kormány irányítja az országot, minthogy az N-VA kilépett a négypárti koalícióból az ENSZ migrációs csomagja feletti vita miatt.
MTI
