Mint mondta, 2009-ben, amikor még egyik országot sem a mostani kormány irányította, elvi megállapodást kötöttek, hogy ha változások következnek be Szerbiában, akkor őszinte és mély barátságot építenek ki Szerbia és Magyarország, a szerb és a magyar nép között. "Könnyű volt? Nem volt. És ma sem az. Évszázadok és évtizedek egyet nem értését, néha gyűlöletét követően nem könnyű eljutni odáig, hogy nemcsak, hogy tiszteljük, de támogatjuk egymást, érezzük az egymás iránti elkötelezettséget, és időnként még a két nép közti szeretetet is. Sok-sok erőfeszítés, sok energia és nagyon sok jó akarat kell ennek az eléréséhez" - fogalmazott a szerb elnök. Hozzátette, hogy felelőtlen és komolytalan lépésekkel pillanatok alatt le lehet rombolni azt, amit hosszú ideig tartott felépíteni. Ezért kell gondoskodni arról, hogy amit évtizedek és évszázadok után nagy nehézségek árán elértek, soha többé ne tudja senki lerombolni - húzta alá.
Megfogalmazása szerint elnöki megbízatásának lejártát követően szeretné, ha a politikai hagyatéka ez a megbékélés lenne, egy olyan ország, ahol nem kell felhívni a figyelmet arra, hogy a magyarlakta településeken magyarul is szerepelniük kell a táblákon a feliratoknak. Szerinte ugyanis csak az ilyen politika vezet eredményekhez, ez az eredmény pedig a béke, a jószomszédi viszony és a barátság. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Európában Szerbiának nincs közelebbi és nagyobb szövetségese, illetve barátja, mint Magyarország.
Beszédében Aleksandar Vucic kitért a néhai Pásztor István politikai hagyatékára is, amelyet egy anekdotával példázott. Elmondta, hogy amikor megindult a Budapest-Belgrád vasútvonal első, Belgrád és Újvidék közötti szakaszán a forgalom, akkor közösen ültek a vonaton, Pásztor István pedig azt mondta, "ha semmi mást nem tettünk volna, akkor is sokat tettünk". Aleksandar Vucic szerint éppen Pásztor István volt az, aki "felültette" a szerbeket és a magyarokat arra a gyorsvonatra, a "szerbek és magyarok, Szerbia és Magyarország közötti másmilyen kapcsolatok vonatára, és erről a gyorsvonatról nem válthatunk újra olyan járatokra, amelyek óránként 26 kilométeres gyorsasággal közlekednek".
A szerb elnök aggodalmának adott hangot a világban zajló eseményekkel kapcsolatban, és közölte, mindezek közepette csak az a remény élteti, hogy a magyarok és a szerbek, de más népek is közösen meg fogják érteni, milyen fontos a béke, és ezért a békéért együtt fognak küzdeni.
"Mindaddig, amíg politikával foglalkozom, amíg ebben a pozícióban vagyok, mindent meg fogok tenni azért, hogy a viszonyainkat senki ne ronthassa meg, hogy senki ne kavarjon bele, és gondoskodni fogok a magyarok jogairól is" - fogalmazott a szerb elnök, aki hozzátette, nem szeret kisebbségi jogokról beszélni, mert véleménye szerint a nemzeti kisebbségeket ugyanolyan jogok illetik meg, mint a többséget, hiszen semmiben sem különböznek. "Ha valami rossz történik az országban, az ugyanolyan rossz mindenkinek, és ha valami történik, akkor az mindenki számára ugyanolyan jó kell, hogy legyen" - magyarázta.
A templom felszentelése előtt a szerb és a magyar elnök közösen rótta le kegyeletét a második világháborúban és azt követően kivégzett ártatlan magyar és szerb áldozatok emléke előtt.
A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben mintegy 3-4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem térhettek vissza otthonaikba. A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település, Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot.
Az áldozatok emlékművét Csúrogon 2013-ban állították, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolic akkori szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
MTI
