2021. április 22.,
csütörtök, Csilla, Noémi napja

Pokorni Zoltán a Mandinernek: A Fidesz meg tudja nyerni a meccset

2021. február 24., szerda 15:18

Negyvenévnyi amnéziát nem volt képes feldolgozni a magyar társadalom az elmúlt harminc évben – mondja Pokorni Zoltán a turulszobor körüli politikai vitáról a Mandiner hetilapnak. A Hegyvidék polgármesterét az emlékműfiaskó mellett az önkormányzati politizálásról, aktuális kulturális ügyekről és választási esélyekről is kérdezte a lap nagyinterjújában.

Másodszor került a pofozógépbe, 2002-ben édesapja, most a nagyapja miatt. Hogy viseli?

Azt látom és tapasztalom, hogy erős szenvedély él az emberekben, hogy másokról ítéletet mondjanak. Ezt nehéz elviselni – pláne, ha az örökös „bezzeg én”-nel egészül ki –, mégis jobb szembenézni ezekkel a kérdésekkel, mint tudatlannak lenni.

A felmenőit az ember nem válogathatja meg, de a tet­teikhez való viszonyulása morális kérdés is. Bauer Tamás megemlékezésében mentegette ávós apját, ön elítélte nyilas nagyapját. Ez lényegi különbség.

Nem az én feladatom másokról ítélkezni, ezért nem lenne helyénvaló, ha ezzel foglalkoznék.

Nekem a saját felmenőimmel kell szembenéznem, alapvetően magam előtt,

ennek a nagy része nem tartozik a nyilvánosságra.

Amikor sajtótájékoztatón egykor az apja ügynökmúltjára, nemrég pedig a nagyapja nyilas múltjára reflektált, elérzékenyült. Ezt sokan képmutatásnak érezték, és kétségbe vonták, hogy egy politikus e családi tényeket csak felnőtt fejjel tudja meg…

A kollégáim lebeszéltek arról, hogy kommenteket olvassak, igyekszem megőrizni a józanságomat. Továbbra is erre törekszem.

A nagyapja múltját édesapjától tudja?

Nem. Valamikor 2008 végén, a fővárosi turulcsatározások után felhívott valaki, és figyelmeztetett arra, hogy a nagyapám nyilas lehetett.

Ekkor kérdeztem rá édesapámnál, és ő megerősítette, hogy ő is így tudja. Nagyapám életének utolsó néhány hetében elkövetett bűneiről azonban ő is a Rab László-cikkből értesült.

Ezek a személyes drámák élesen megmutatják, mennyire nincsenek feldolgozva a történelmi tragédiák, nagy nemzeti traumák. Harminc évünk volt rá – miért nem sikerült?

A turulszobor története tényleg jól példázza ezt. Negyvenévnyi amnéziát nem volt képes feldolgozni a magyar társadalom az elmúlt harminc évben. A második világháborúban elhunytakról 1945 után nem emlékeztek meg – a „dicsőséges, felszabadító” Vörös Hadseregről számos utcát elneveztek, az akkor fasisztának tartott hadseregben meghalt bakáknak viszont semmilyen síremlékük nem lehetett. Évtizedekig nem volt hol gyertyát gyújtani az elesett hozzátartozókért. 1990 után számos önkormányzat látott hozzá ehhez a gyászmunkához, hol jól, hol rosszul. Régebben történelmet tanítottam, faggattam a szüleimet a múltjukról. Meséltek arról a Rákosi-ellenes összeesküvésről, amelyben édesapám részt vett: többüket kivégezték, apámat tizenkét év börtönre ítélték. Az mégsem tűnt fel, hogy a nagyapám ki van retusálva a családi múltból. Van olyan barátom, aki negyvenéves korában tudta meg, hogy zsidó – a szülei úgy takargatták előle, ahogy csak tudták. Nem is tudom, összeszámolta már valaki, hogy az utóbbi jó száz évben hányszor és mit, és annak az ellenkezőjét kellett takargatni, elhallgatni ebben az országban? A történelemtudomány nagy viták árán elvégzi a feltáró munkát, de fontos lenne a középiskolákban személyessé tenni a történelemoktatást. Az a gyerekeink többségének csak egy tantárgy, távoli évszámok, nem pedig emberi sorsok összessége, és legkevésbé sem saját családjuk története annak minden kérdésével, ellentmondásosságával. Ítéleteket tanulnak – viszonylag gyorsan változókat –,holott a saját családjuk által megélt sorsok lennének igazán tanulságosak. Van néhány kiváló iskola, ahol a középiskolások a családjuk történetét dolgozzák fel, személyes, átélhető, emberi dilemmákkal találkoznak. Jó lenne, ha minél több intézmény beillesztené ezt a programjába.

Ha már Szájer József: nagyot csalódott, amikor kiderült az ügye? 

Nem fogok más életéről ítélkezni, a magánéletéről pedig végképp nem. A Szájer-ügy részleteit amúgy sem ismerjük pontosan. Kinek volt útjában az Európai Parlamentben meghatározó tekintéllyel bíró Szájer József? És miért éppen most kellett félretenni? Egy fontos, értékes, nagy diplomáciai befolyású embert veszített el a Fidesz és Magyarország is.

Több régi emblematikus figura is eltűnt a Fidesz első vonalából, ön is. Az országos politikából való visszahúzódása látványos, 2016 óta csak az önkormányzati politikában mozog. Igazából miért nem akar harcolni az első sorban? 

Ez tudatos döntés volt részemről. A politika a 21. században radikálisan megváltozott – nemcsak itthon, mindenhol – ahhoz képest, amibe annak idején fiatalemberként belefogtunk. Soha annyi ember nem foglalkozott közügyekkel a világon, mint most, köszönhetően a szinte ingyen elérhető internetnek, az ott megjelenő politikai tartalmaknak és a gyakorlatilag korlátok nélküli véleményalkotási lehetőségeknek. A politika rendkívül széles körben vált napi fogyasztási cikké. Ez egyrészt sok embernek közelibbé, megfoghatóbbá tette a politikát, másrészt nagymértékben leegyszerűsítette, ami teljesen átrajzolta a politikai kommunikáció és döntéshozatal világát.

Nem látja már a helyét ebben a világban?

Én egy ódivatú, 20. századi értelmiségi politizálást ismertem meg; azt láttam, hogy a társadalmi kérdések bonyolultak, és a válaszok is azok. Ma pedig azt látom, hogy a legtöbb bonyolult kérdésre van egy kézenfekvő, pofonegyszerű válasz. Ezekben a vitákban nem szívesen veszek már részt. Lenyűgözve nézem azokat, akik ezen a tengeren hajóznak, de ez már nem az én világom.

2022-re az ellenzék üzenete, hogy le kell váltani Orbán Viktort. Az egy az egy elleni indulás minden választókerületben szorossá teheti a versenyt. Mik lesznek a legnagyobb feladatok a Fidesz előtt a következő egy évben?

Hogy is van az a Woody Allen-szöveg? A sors micsoda igazságtalansága, hogy mindazok, akik meg tudnák oldani a világ ügyeit, azzal az átokkal vannak megverve, hogy vagy taxisofőrként, vagy fodrászként kell a kenyerüket keresniük – valahogy így.

Ha az lesz a kérdés, hogy melyik politikus tudja jobban irányítani az országot, azt a meccset a Fidesz meg tudja nyerni.

Ha az egyébként sokszínű ellenzék abban a mederben tudja tartani a politikai vitát, hogy kinek hiszünk jobban: a politikusnak vagy a népnek, az nem jó a Fidesznek. Ha a Fidesz hagyja, hogy a választás arról szóljon, hogy „le tudja-e váltani a népet képviselő baloldal a politikusokat”, akkor az eredmény szorosabb lesz, mint az utóbbi tíz évben. Ha viszont arról szól majd a kérdés, hogy „melyik politikusban bízol jobban”, akkor nagy esélye van nyerni. A kérdés az, hogy az egyesült ellenzék a nép szószólójaként tudja-e majd feltüntetni magát.

A teljes interjú ITT olvasható.

Mandiner