2010 környékén kezdett megjelenni egy olyan kritikai hang Nyugat-Európa részéről, hogy a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó közép-európai országok nem voltak kellően felkészültek a tagságra.
„Így úgy, meg amúgy nem, ennek a legújabb kiadása, hogy a jogállamiság, az európai értékek tiszteletben tartásának szempontjából nem vagyunk annyira érettek, nem vagyunk annyira jó tanulók, fejlettek, mint ők” – kezdte a Hír TV-ben a Fidesz EP-képviselője.
Hangsúlyozta, a helyzet pont fordítva van, a nyugat-európai politikai, újságíró-értelmiségi elit a nyugat-európai társadalmak közélet iránt érdeklődő polgárai nem voltak felkészülve arra, hogy az Európai Unió nagy bővítése, Európa újraegyesítése: a lengyelek, a csehek, a szlovákok, a magyarok, a balti országok, később Románia, Bulgária, vagy Horvátország tagsága azt jelenti, hogy „ezen országok polgárai által hozott értékek, érzékenységek, gondolatok, megközelítések azok ugyan úgy egyenjogú és egyenrangú európai gondolatok.” A fideszes politikus leszögezte: ez egy a Kelet-és Közép-Európa polgáraira nézve bántó, őket lenéző gondolkodásmód.
Deutsch szerint ezeknél azonban jóval fontosabb az az érték, amit az Európai Unió nem gyakorol a fent említett tagállamokkal szemben, ez pedig a megértés.
„Nincs bennük megértés azzal kapcsolatban, hogy nem lehet elmennie az Európai Bizottság elnökének Marx szülővárosába, és ott két méter magas, a Kínai Népköztársaság pénzéből felállított szobrot felavatni, és arról beszélnie, hogy az ő megítélése szerint a Marx-i gondolatok, és később ezen gondolatokra hivatkozó kommunista diktatúra között nem lehet kapcsolatot létrehozni, mert a Marx-i gondolatokban sok igazság van, és fúj-fúj ehhez képest mennyire rossz volt a kommunizmus, mert ez nekünk, több tízmillió közép-európai embernek sértés” – fejtette ki.
Mint folytatta: minimális megértés, és tolerancia nincs bennük, és ehhez képest minket oktatnak európai értékekből – „ilyenkor az ember nyugodt és próbál érvelni.” Úgy véli, létezik és természetes az unión belüli akár észak-déli, vagy politikai-ideológiai megosztottság, de ugyan akkor sokfajta elfogadhatatlan meg nem értés, intolerancia, lenézés, nagyképűség. „önmagam felülértékelése” egyesült a sokat emlegetett dokumentumban, a Sargentini-jelentésben. Deutsch Tamás felhívta figyelmet, hogy „folyosói beszélgetéseken túl hivatalos parlamenti bizottsági üléseken Romániáról És Bulgáriáról német, francia és brit képviselő úgy beszél, hogy ha egy magyar politikus a 90-es években így beszélt volna, ukrán, román, vagy bolgár politikusokról, akkor a magyar irredentimzus újraéledéseként értekezett volna a nyugat-európai sajtó.”
Ezeket a különbségeket, a megosztottságot csak úgy lehet feloldani, ha nem eltagadjuk őket.
A politikus úgy látja, hogy jelen helyzetben azokat az országokat, amelyek eltérő véleményen vannak, mert adott esetben kereszténydemokraták és nem liberálisok, vagy szociáldemokraták, mert dél-európaiak és nem északiak lejáratják azok, „akik előre, egyedül eldöntik, hogy mi a helyes álláspont.”
Átpozicionált vita folyik arról, hogy iszlamofób-e a magyar közösség, mi magyarok, magyar polgárok, a polgárok bizalmából kormányzati feladatot ellátók, vagy sem: ez egy ordas csúsztatás, vaskos hazugság.
Deutsch felhívta rá a figyelmet a Hír TV-ben, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az emberek, hogy a liberális vélemény diktatúra céltáblája most Magyarország. „De ne sajnáltassuk magunkat, céltáblája már régóta Lengyelország, céltáblája volt a Berlusconi-féle Olaszország, céltáblája volt Franciaország, emlékezzünk csak vissza, hogy micsoda hisztéria volt azon, hogy létező francia jogszabályokat betartva utasította a francia elnökként a kormány a tagját arra, hogy egyébként a polgárok hétköznapjait fenekestül felfordító vándorcigány közösségekkel kapcsolatban a mindennapi rend fenntartásával kapcsolatos intézkedéseket hozza meg a rendőrség.
A teljes beszélgetés a Péntek 9-ben:
