Mit érhet el egy kedves magyar mosoly az egymásnak feszülő szuperhatalmak, az egyre tökéletesebb nukleáris és hagyományos fegyverek, a mozgósítások és csapatösszevonások, a háborúk, forradalmak és államcsínyek, az éhínségek, járványok és válságok, a globális kockázatok és a mindezek által felerősített népmozgások egyre veszélyesebb világában? Talán többet, mint gondolnánk.
A több diploma, a magabiztos nyelvtudás, a diplomáciai és politikai tapasztalat, a mindenkori, bármilyen szintű feladatok lelkiismeretes és magas színvonalú ellátásának készsége és képessége biztosan sokat segít. Mindez nagyon fontos, de nem a legfontosabb. Mert a legfontosabb mindig a szív, tehát az ember. Az elkötelezettség, a bizalom és a szeretet. Nemrégiben szerkesztett és ajánlásokkal látott el egy könyvet: „…ami a miénk” – ötven írás a családról. Aki nem bízik benne, nyugodtan vegye kézbe a kötetet, nyissa fel találomra. Biztosan nem a politikai táborok közötti ellentétek, a világszerte elkerülhetetlenül elszabaduló ideológiai harcok fognak az eszébe jutni, hanem valami olyan, ami mindannyiunkban közös, ami a miénk. És ráébredünk, hogy mennyi fontos dolog köt össze bennünket, kurucokat és labancokat, szocialistákat, liberálisokat és konzervatívokat (bármit jelentsenek is ezek a mesterséges kategóriák) vagy éppen azokat, akiket gyakran önkényesen ki- és elnevezünk valaminek a politikai harcok hevében. Politikai harcok természetesen vannak.
A teljes cikk ITT érhető el.
Mandiner
