Az árvizek ősidők óta a természet ciklikusságához tartoznak. Télen a jégfeltorlódások, vagy a folyókban keletkezett jégdugók okoztak nagyobb áradásokat.
Az 1838-as árvíz katasztrófát, amely Budapesten és környékén történt egy, úgynevezett jégdugó okozta.
A tavaszi áradások oka, pedig az olvadó hó.
Az emberi tevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy az árvizek más, váratlan időben is felbukkanjanak. Ilyen például a maga idejében üdvözített Tisza-szabályzása is.
Az ember gátakat épített, hogy egyre közelebb élhessen a folyók vizéhez. A korábbi árterek településekké fejlődtek. Az ipar fejlődésével, megnövekedett a fa igény is, így állandóvá váltak az erdőirtások, amelyek szintén segítik az egyre nagyobb árhullámok kialakulását.
A egyre szélsőségesebb időjárás az oka, a nagyobb, kiterjedésű nyári esőzéseknek, amik gyorsan túltöltik, folyókat, amelyek kilépnek medrükből.
