Makláry Ákos, görögkatolikus pap, Buda: "A böjt nem csak aszkézis. a böjt építkezés is, megtisztulás. És igazából arra készülünk, hogy tudjunk találkozni az Úrral, ahogyan a kenethozó asszonyok találkoztak. Nekünk a böjt ezért nagyon fontos, mert mindenképpen egy önmagunkkal való szembenézés és a saját magunk megtisztítása és fölemelésének az időszaka, ami nem egy egyéni játék, nem egy egyéni elhatározás, hanem ezt csapatban. Ügye nem elég, ha én megszentelődöm, ha én jobbá válok, hassak a környezetemre és a környezetem is hasson rám."
A böjti lelkület egy visszavonultabb, önmagát jobban megtartóztató ember lelkülete. Önmagunk kiüresítése egyfajta készület az örömhír befogadására. De természetesen emberből vagyunk így néha nehéz megtartani a kitűzött fogadalmakat.
Makláry Ákos: "Valóban van úgy, hogy elbotlunk, elesünk. Jézus soha nem azt mondta, hogyha elestél, akkor ott maradsz, hanem mindig segít fölkelni és újra kezdeni, újra indulni. Gondoljunk csak a példabeszédekre: a tékozló fiútól kezdve annyi szép találkozásra a Szentírásból. Tehát azt hiszem hogy a keresztény böjt, a keresztény ember böjtje az nem szűnik meg akkor, hogyha netán valamilyen oknál fogva megtöröm, megszakad. Azt ugyanúgy lehet tovább folytatni, ez pont olyan, mint mikor az ember imádkozik és elkalandozik közben a gondolata. Menj vissza oda, ahol még ott voltál. A böjtben is újra kell kezdeni, mert a fogadalom a fogadás, attól még nem válik semmivé, hogyha valamiért netán meg kellett azt törni vagy abbamaradt, tehát pontosan erőt kell meríteni az erőtlenségünkből."
A szent 40 nap célegyenesébe érve, Jézus csodát tesz és Lázár-szombaton feltámasztja a halott barátját, Lázárt. Majd másnap Virágvasárnap pálmaágakkal köszöntve vonul be Jeruzsálembe, oda ahol néhány nap múlva már a halálát követelik.
Makláry Ákos: "Virágvasárnap valahol Húsvét örömének az előképe, elővételezése. Virágvasárnap nekünk is nagyon fontos, mert a böjti utazás végén Virágvasárnap tényleg egyfajta eufória van az emberben. És az az öröm, az a lelkesedés, amit ilyenkor érzünk barkával a kezünkben, az újjászületésnek, a tavasznak, a föltámadásnak már egy picit az előképét fogjuk a kezünkben a barkaággal ez nekünk erőt ad arra, hogy a Nagyhetet az Úr Jézussal végig tudjuk élni."
Az események fonalát Nagycsütörtökön vesszük fel újra, ahol az utolsó vacsorán megtörténik az első átváltoztatás, majd Jézus a Gecemáni kertbe megy imádkozni, ahol maga is megrendül.
Makláry Ákos: "Az a dráma, ami a titkos vacsorán Nagycsütörtök este történik, a lábmosás, hogy Júdással egyszerre nyúl a tálba, mindaz a párbeszéd, ami ott végbemegy azon az estén, az a tanítványoknak beleégett az emlékezetébe, hogy mi történt itt. És utána elvonult és imádkozott a Gecemáni kertbe és vért verejtékezett és elfogadta a keresztet, legyen nekem úgy ahogy te akarod, ne úgy történjen, ahogy én akarom."
Jézust egyik tanítványa, Iskarióti Júdás árulja el 30 ezüstért. Péter a kőszikla, a későbbi első pápa is megtagadja a Mestert, de egészen más természetű a két dolog.
Makláry Ákos: "Azt hiszem, hogy Péter árulása és Júdás árulása között fajsúlyban nincs olyan nagy különbség. De mégis mekkora különbség van, abból a szempontból, hogy Júdás árulása után nem tudott belekapaszkodni Jézusba és elment és fölakasztotta magát. Péter ezzel szemben sírt, ez a nagy, erős Péter elsírta magát. És eszébe jutott mindaz, amit Jézustól kapott. Ő nem maradt érintetlen Jézustól és tudta azt, hogy az Úr megbocsájt neki, tudta azt, hogy van irgalom, hiszen Jézus erről tett tanúságot. Az Atya irgalmáról, az Isten szeretetéről és a bűnnek, a bűnbánat által az Isten általi megbocsájtásról. Tehát Péter bele tudott kapaszkodni az Isten irgalmába, nem lett öngyilkos, hanem kisírta magát, megrendült, átérezte saját maga végességét, kicsinységét és képes volt arra, hogy azt mondja, hogy: megyek tovább. Mert az Isten megbocsájt, mert az Úr megbocsájt és biztos, hogy szégyellte magát. Olyan volt Péter, mint mi, amikor valami bűnt elkövetünk és érezzük a lelkiismeret furdalást. De a gyónásban, a szent gyónásban, isteni megbocsájtásban az ember fölemelődik, megtisztul és újra tud kezdeni, föl tud kelni. Tehát azt hiszem, hogy Péter valóban kulcsszereplő a nagyheti eseményekben. Az ő árulása és fölkelése az mindenképpen nagy erőt jelent mindannyiunknak."
Jézus Nagypénteken délután 3-kor kileheli lelkét a kereszten. Vele együtt két latort is keresztre feszítenek, akik története tanulságos mindnyájunk számára.
Makláry Ákos: "A jobb latorban volt jóság, a jobb lator, ha talán nem is ismerte úgy Jézust, de tudta, hogy itt most végképp nem szabad igazságtalannak lenni. És az ő szavai, azok élete utolsó félórájának szavai, azok minden bizonnyal megmentették. Hiszen Jézust azt mondja, hogy: "Még ma elem leszel a paradicsomban." Mindenképpen mondhatni, azt, hogy ez minden ember számára egy intő jel. De azt hiszem, hogy jobb az, hogyha nem latorként végezzük és nem az utolsó pillanatra hagyjuk a megtérésünket, hanem Krisztust elfogadva életünk kezdetén, vagy amikor el tudjuk fogadni és vele tudunk élni és keresztényként, Krisztus követőként vagyunk, akkor ne latorként végezzük a pályánkat és ne az utolsó pillanatra hagyjuk a megtérést, mert ilyen nincsen. Nem tudjuk mikor van az utolsó pillanat, erre nem szabad játszani."
Harmadnapra, vasárnapra virradva a kenethozó asszonyok egy angyalt találnak a sírkövön ülve, aki ezt kérdezi tőlük: Miért keresitek az élőt a holtak között? A feltámadás ténye a keresztény emberek hitének legfontosabb pillére.
Makláry Ákos: "Kereszténységünknek, Krisztus követésünknek ez a fordulópontja. Ha el tudom fogadni, el tudom hinni és e szerint rendezem be az életemet, hogy Krisztus feltámadt és megígérte nekem is az örök életet és mindannyiunknak, akkor vagyok keresztény. Krisztus föltámadásába vetett hit nélkül, nem lehet keresztényként élni. Viszont Krisztus feltámadása nem olyan, mint egy fizikai vagy kémia tétel, matematikai állandó, amit el tudom magyarázni és meg tudom érteni. Ahhoz, hogy valaki Krisztus feltámadását el tudja fogadni, ahhoz kell egy megérintettség: a hit, ami után már nem kérdés az, hogy hiszem, hogy feltámadt."
Emberi ésszel talán nehezen érthető meg a húsvét misztériuma, de itt sokkal inkább kell szívvel, mint ésszel látni. A Megváltó, azokért is meghalt, akik talán még ezt nem is vették tudomásul.
Makláry Ákos: "Azt hiszem, hogy a Húsvét ünnepe, mindaz, amit Jézus megélt az a nyitott szívű kereső ember számára egy nagy bizonyosság, egy nagy biztonság, hogy Krisztus élt, meghalt és feltámadt. Ne várjuk azt, hogy valahogyan egyszer csak ezt nekünk valaki elmagyarázza és megérteti. Az Isten keres mindannyiunkat, szólít mindannyiunkat, nem hagy el soha. Az, hogy én észreveszem az ő közeledését, az ő jelenlétét, az már rajtam múlik. Hogy hogyan élem az életemet, érzékeny vagyok-e arra, hogy az Isten befogadjam és beengedjem. És a túl racionális gondolkodásom, vajon nem teszi-e alkalmatlanná a szívemet, a lelkemet arra, hogy megérintetté váljak. Rengeteg olyan ember van, aki felnőtt korában később válik hívővé, azért, mert az életének egy bizonyos pontján találkozik az Istennel. Ez lehet egy tragédia, egy betegség, egy gyász, egy csalódottság, de lehet öröm is. Valamilyen élmény, ahol azt mondom, hogy ez nem magától értetődő. Köszönöm Istenem!"
Húsvét után az öröm, ami velünk marad. Hiszen tudhatjuk, hogy mindig van fény és remény. Jézus pedig, ahogy ígérte elküldte a Szentlelket, a harmadik Isteni személyt, akinek az eljövetelét Húsvét után 50 nappal, Pünkösdkor ünnepeljük.
