A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. Állásainkból ellenséges túlerő kivethetett még akkor is, ha a csapat kötelességét meg tette. Ez nem szégyen. Ez szerencsétlenség. De becstelenség az a lelkeveszített fejnélküli gyáva menekülés, mit látnom kellett, miért most a szövetséges német hds. és az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van. Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul
- ez volt Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg parancsnokának hadparancsa 81 éve, 1943. januárjában.
A doni katasztrófa áldozatainak emléknapja alkalmából Szakály Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója a Napi aktuálisban elmondta, 1942 nyarán a 2. magyar hadsereg úgy indult meg a Szovjetunió felé, hogy részt vegyen a győzelemben
, hiszen akkor úgy gondolták, hogy német győzelem várható a szovjetek felett. A németek pedig már 1942. januártjától követelték azt, hogy Magyarország a teljes haderejével vegyen részt a háborúban.
Szakály Sándor úgy fogalmazott, nem lehetett annak a szovjet gőzhengernek ellenállni (...) a magyar sereg egy 200 kilométeres arcvonalat védett (...) az első vonalban 60-80 ezer ember harcolhatott. Hozzátette: Jány Gusztáv 1942. szeptemberétől kérte, hogy jöjjön segítség, 1942. decemberében Hitlertől érkezett egy kívánság
a kormányzóhoz, hogy tartsanak ki.
Teljes beszélgetés:
