Dionüszosz, a bor és mámor istene érkezését köszönti a világ, kultusza diadalmasan terjed, mindenütt ünnepeket ülnek tiszteletére. Szégyenszemre azonban éppen anyja szülőföldjén, Thébában nem ismerik el istenségét.
DIONÜSZOSZ EMBERI ALAKOT ÖLTVE, ISTEN VOLTÁT TITKOLVA JELENIK MEG THÉBÁBAN, ÉS BOSSZÚT ÁLLVA RAJTUK, ŐRJÖNGŐ BAKKHÁNSNŐKKÉ VÁLTOZTATJA A VÁROS ELŐKELŐ ASSZONYAIT.
Az időszámításunk előtti 5. században élt Euripidésznek egyik utolsó műve a Bakkhánsnők, amelyet a szerző halála után mutattak be az athéni drámaversenyen saját fia előadásában.
A TRAGÉDIÁT A KORTÁRSAK ÉS AZ UTÓKOR EGYARÁNT EURIPIDÉSZ EGYIK LEGKIVÁLÓBB MŰVÉNEK TEKINTETTÉK.
Később számos vitatott értelmezés és feldolgozás készült belőle, ám egyértelműen a klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása: a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke.
A VILÁGSZÍNHÁZ EGYIK NAGY MESTERE, A GÖRÖG THEODOROS TERZOPOULOS NÉGY ÉVTIZEDES MUNKÁSSÁGÁT A BAKKHÁNSNŐKKEL KEZDTE.
Terzopoulos rendezéseiben arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire fontos a test, a természetes hang, és arra, hogyan használjuk az érzékeinket.
A tavaszi bemutató előtt a görög rendező az Origónak adott videóinterjúban elmondta:
„Harminc nemzeti színházban dolgoztam eddig, nagy tapasztalatom van az alkalmazkodásban. Az újdonság mindig a nyelv. A magyar számomra ismeretlen volt, idegennek hangzott. Sok mássalhangzó van benne, és érdekesek a szavak végződései is, és ezek együtt pedig különleges hangzást eredményeznek.
A Nemzeti Színház technikai személyzete világszínvonalú, a színészek pedig kíváncsiak voltak, meg akartak ismerni egy másmilyen színpadi nyelvet,
nagyszerűen is haladtak, és tökéletesen át tudták venni ezt az új módszert, az energiát, az irányt, a testkifejezést és a hanghasználatot.
A színház vezető színésznője, Szűcs Nelli a tragikus sorsú Agaué szerepéről és a próbafolyamatról és a drámai összhatásról beszélt.
„Nagyon sok mindenben egyetértek és egyetértünk a mesterrel, és ennek örültem a legjobban. Amit hoztam magammal a főiskoláról és Vidnyánszky Attilától megtanultam, az mind passzol ehhez. Végül is nem véletlen találkozás vele. Kereste azt az ősi színházi megszólalást...
A tragédián keresztül tudjuk megérteni a mai világot, de a mindenkori világot is.
Agaué, ez a női szerep a legtragikusabb, hiszen a saját gyerekét tépi szét, mert oroszlánnak látja. Sok színésznő visszaadja a gyilkos anya szerepeket.
Számomra ez arról szól, hogy milyen befolyás alá vagyunk képesek kerülni, és nem tudjuk, hogy mire vagyunk képesek a befolyás alatt.
Ha végignézzük ezt a kétezer-ötszáz évet, Euripidésztől máig, valami miatt ezek a darabok megmaradtak."
Terzopulosz Terzopulosz „Dionüszosz visszatér" címmel írt könyvet, amelyben saját különleges színházi módszerét mutatja be, amit a világ számos helyén oktatnak. Az óriási sikerű előadást ismét játsszák a Nemzeti Színházban.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
FOTÓ: KONCZ MÁRTON - ORIGO
