Temetési kultúránk folyamatosan változik. A modern kor kihívásai között megjelent az igény arra, hogy a temetés ne korlátozódjon fizikai sírhelyre vagy koporsós temetésre. A hagyományos temetők fizikai valója lassan háttérbe szorul, néhány száz év múlva talán már temetők sem lesznek. Ezt igazolja az a tendencia is, hogy a közelmúltban jól látható a sírhelybérlési szokások megváltozása.
Ezekre kell figyelned, ha temetést szervezel
Egy haláleset mindig óriási trauma és tragédia, ám sajnos sok teendővel és szervezéssel is jár. Az alábbiakban néhány olyan szakértői jótanácsot olvashatunk, ami segíthet ebben a nehéz időszakban:
- Ha tehetjük, forduljunk kegyeleti szolgáltatóhoz! Ők professzionális segítséget nyújtanak a temetés szervezésében és az adminisztratív feladatokban. Fontos, hogy csak olyan szolgáltatóval működjünk együtt, aki rendelkezik a megfelelő engedélyekkel!
- Egyeztessünk a családdal: Fontos, hogy minden családtag közösen döntsön a temetés részleteiről és a szertartás formájáról. Ne hagyjuk, hogy a viták a szertartást is megmérgezzék.
- Figyelembe kell venni az elhunyt végakaratát! Ha van végrendelkezése a temetéssel kapcsolatban, annak megfelelően kell eljárni.
- A részleteket érdemes előre kidolgozni, apróságnak tűnhet, hogy a ravatalozónál legyenek-e a beszédek vagy hogy a koporsó elföldelése közben milyen lágyító zene szóljon, ugyanakkor ezek fontos részletek.
- A búcsúbeszédhez érdemes minél több kedves anekdotát, személyes információt szolgáltatni a lelkésznek!
Az egyik legnehezebb kérdés: urna vagy koporsó?
A temetési forma kiválasztása is fontos lépés. Az urnás temetés egyre elterjedtebbé válik, négyszer annyi ember választja ezt a lehetőséget, mint a hagyományos, koporsós temetést. Ezen kívül egyre többen döntenek alternatív megoldások, mint például a szórás vagy a hajós temetés mellett is.
Polgári vagy egyházi szertartás?
Egy polgári szertartás is lehet nagyon szép, ám az élethez és a halálhoz való örök kérdéseinkre nem ad választ. Az egyházi személy jelenléte azonban képes enyhíteni a gyászolók egzisztenciális félelmeit, tolmácsolni a lélek halhatatlan voltát. Az ökumenikus szertartásban a temetés az élet, az együtt töltött idő, az emlékezés ünnepe. A hit mindenkiben ott van, a temetőlelkész csak segít előhívni azt. Egy ökumenikus szertartás esetén ráadásul az sem számít, hogy mely felekezethez tartozott az elhunyt, vagy vallásgyakorló volt-e. A lelkész búcsújában személyes történeteket is megemlít, így a gyász sokkal mélyebb, könnyebben megélhető.
„A hagyományos koporsós temetés az, amire az egyházaknak általában felépített rendszere van, azonban ezek az egyházi búcsú-szertartások nem mindig megfelelőek azoknak, akik nem rendszeres vallásgyakorlók. A legtöbb család ráadásul kevert felekezetű. Ezeknek az embereknek ugyanúgy szükségük van a fogódzókra és egy olyan hiteles személyre, aki átsegíti őket a gyászon. Az ökumenikus lelkész ilyenkor személyesen az elhunytról emlékezik meg, családias, bizalmi légkört kialakítva. Fontos megérteni, hogy az elhunyt, bár eltávozott, mégis jelen van, emléke által továbbra is köztünk marad a mindennapokban. Minden fájdalmunk ellenére az elhunyttól kapott szeretetet és a közös időt ünnepeljük: egyszóval az életet” – árulta el Tóth Mihály vezető lelkész.
Hozzátette, a történelmi egyházak szigorú liturgia mentén szabályozott temetésével szemben az Ökumenikus Egyház missziója, hogy mindenhová elvigye a hit ajándékát és az örök élet üzenetét. Ezért ők minden olyan helyen, ahol méltósággal lehet temetési szertartást végezni, szolgálnak. Legyen szó akár temetőről, erdei temetésről, hajós temetésről vagy magánháznál búcsúzásról.
Borítókép: Pixabay, Tóth Mihály
