A Nyugat már a ’70-es évek vége felé elvesztette az önbizalmát, csak akkor még nem lehetett annyira élesen látni, mint az utóbbi 10 évben. Voltak periódusok, például a két nagy háború között, amikor volt egy bizonyos kulturális pesszimizmus. De az 5-7 évig tartott. Ugyanakkor az emberek hittek az ideológiákban, a vallásban. A mostani morális válság viszont már majdnem 40 éve tart, és azt lehet látni, hogy a problémák évről évre rosszabbak lesznek.
Frank Füredi úgy látja, az emberek nem szeretik a múltat, mert szerintük rossz, ugyanakkor félnek a jövőtől. Szerinte a film-és a zeneipar is hasonlóan rossz jövőképet fest le a mostani élethez képest. Ahelyett, hogy egy szebb jövőről álmodnánk, úgy mutatják be, mintha tragédia várna ránk.
„Ha nincsen múlt, amelybe bele tudunk kapaszkodni és nincsen jövőnk, akkor a pillanat börtönébe kerülünk” – fogalmazott. Hozzátette: még a világháborús években sem gondolkoztak annyira pesszimistán, mint most.
A tudatos gyermektelenséget vállalók arányának emelkedése kapcsán a professzor úgy fogalmazott: nem csak az tragédia, hogy nem akarnak gyermeket, hanem hogy nem értik, mennyire fontos, hogy minden társadalomban legyen egy új generáció.
Frank Füredi problémának nevezte az egyre növekvő mizantrópiát is.
„Amikor azt mondják, hogy nem akarok gyermeket, akkor azt mondják, hogy nem hiszek az emberekben” – fogalmazott.
Földi-Kovács Andrea kérdésére, miszerint lát-e különbséget a jövőre vonatkozó kelet-európai és nyugat-európai felfogás között Frank Füredi kifejtette: szerencsére Magyarországon könnyebb a helyzet, mert az emberek még „emberien” viselkednek. Ugyanakkor szerinte mindegy, hol élünk, ugyanis a globalizmus hatalmas erő, amely hatással van a fiatalokra a televízión és a zenén keresztül is. Annak ellenére, hogy a magyaroknak több önbizalmuk van és optimistábbak, jobban hisznek magukban, mint a Nyugaton, annak ellenére küzdeni kell a fiatalokért, hogy ne befolyásolják őket.
Hír TV
