A februárban kezdődött ukrán-orosz háborúban az elsők között vesztette életét egy magyar felmenőkkel is rendelkező kárpátaljai katona. Kis Sándor tengerész akkor is éppen szolgálatot teljesített, amikor rakétatámadás érte a hajóját Ocsakovnál. A becsapódás előtt néhány perccel még felhívta szeretett feleségét, és arra biztatta, hogy a két gyermekükkel, Györggyel és Vaszilijjel menjenek biztonságos helyre.
Még reménykedett
A robbanás után Mária hiába próbálta a hitvesével felvenni a kapcsolatot, de akkor még nem gondolt a legrosszabbra. Úgy vélte, hogy csupán az ocsakovi mobilhálózattal van probléma, ám Sándor később sem jelentkezett.
- Amikor felvettem a kapcsolatot a hadsereggel, közölték, hogy Sándor neve nem szerepel a halottak listáján, de azt mondták, hogy menjek be a sebesülteket ellátó kórházba. Ott kiderült, hogy a sürgősségi osztályon nem fekszik a férjem, ezért
leküldtek a halottasházba. Ott találtam meg a szerelmemet
– mondta a Borsnak nem sokkal a tragédia után a hadiözvegy.
Mária fontosnak tartja, hogy az egész világ megismerje a férje történetét. Az asszony szerint a hitvese gyilkosság áldozata, a gyilkosok pedig nem érdemelnek bocsánatot.
Legyen példakép
- Két kisgyermek és egy egész ország elvesztett egy szerető családapát.
Ilyen áron nem szeretett volna hőssé válni, de ha már így alakult, mindent elkövetek, hogy értelmet nyerjen a halála
– nyilatkozta most a családanya, aki jól tudja: a férje emlékének megőrzésén túl a legfőbb feladata, hogy a kisfiúkból becsületes férfiakat neveljen.
Bár a mai napig nem mondtam el nekik a teljes igazságot az édesapjuk haláláról, nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk Sándorról. A mai napig szeretjük őt, ezt a gyerekek minden egyes alkalommal elmondják
– magyarázta Mária.
Nem tud új életet kezdeni
Ugyan a barátai arra biztatják a hadiözvegyet, hogy kezdjen új életet, ő egyelőre képtelen megtenni az első lépéseket.
- A közös otthonunkban minden változatlan.
Nem szeretném Sándor személyes holmijait elpakolni. Azzal, hogy látom azokat, egy kicsit olyan, mintha még ő is velünk lenne.
Megnyugtat, ha látom a fényképét, vagy megölelhetem a kedvenc ruháit. A gyerekekkel nem is szeretnénk Ocsakovból elköltözni.
