2002. május 9-én, valamivel a déli harangszó után két sötét nadrágot és hátizsákot viselő férfi lépett be Móron a Dózsa György úti Erste bankfiók ajtaján. Weiszdorn Róbert azonnal rálőtt a biztonsági őrre, majd a bejárathoz sietett, hogy a betérni szándékozó ügyfeleket műszaki hibára hivatkozva elküldje. Nagy László a bűntársánál is kegyetlenebb volt. Ő az ügyféltérben tartózkodó további hét ember életét oltotta ki.
A rendőrség sokáig a sötétben tapogatózott, igaz, már az elkövetés napján hajtóvadászatot indított az elkövetők ellen. Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot keresték, ám nekik sikerült magukat tisztázniuk. Ezek után Kaiser Edét ítélték jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mint utólag kiderült, (a móri ügyben) ártatlanul. Szebenyi István amatőr hadszíntérkutató 2006 októberében háborús sírok keresése közben talált elásott ruhákat és fegyvereket. Ezzel szolgáltatott kellő bizonyítékot Kaiser ártatlanságára, és hozzájárult, hogy végül eljárás indulhasson a valódi elkövetők ellen. Nagy László nem várta meg az ítéletet. Ő 2007. július 13-án a cellájában öngyilkos lett. Weiszdorn Róbert már a jogerősen kiszabott, életfogytig tartó fegyházbüntetését tölti. A bíró azt is kimondta, hogy legkorábban 40 év után engedhető szabadlábra.
A polgármester felesége is meghalt
Schmidt Ferenc a bankrablás idején Mór polgármestere volt. A felesége dolgozott az érintett egység fiókvezetőjeként. Az asszony volt egyik halálos áldozat.
Minden évfordulón összejön a család. Most is így lesz, találkozom a gyerekekkel. A sírt pénteken rendbe tettem
– mondta az egykori városvezető. Magáról a tragédiáról nem szeretett volna beszélni, mondván, azzal csak újra feltépné a sebeket. Schmidtnek sikerült azóta új életet kezdenie, és újranősült. Manapság boldogan él, de szeretettel emlékszik a gyermekei édesanyjára. Az asszony egyébként a rablás idejére bejelentkezett a fodrászához, de valamiért lemondta az időpontot. Fél órával később már nem élt.
Közért a bank helyén
Jolika 40 méterre lakik a banktól.
– A mészárlás időpontjában nem voltunk itthon, mert a fiam akkor jött haza Ausztriából, ahol szakácsként dolgozott.
A szintén meggyilkolt biztonsági őrrel egyébként jó barátságban voltunk. Tiszteltem, mert becsületes, dolgos ember volt. A környéken még kertészkedett is, hogy legyen némi plusz bevétele. Aznap reggel még beszélgettünk kutyasétáltatás közben
– emlékezett vissza a hölgy, és hozzátette: mikor hazaértek, még javában zajlott a helyszínelés.
– Ha nem is úgy, mint az áldozatok családjai, mi is érintetté váltunk az ügyben. Tévedésből ugyanis a cukorbeteg fiamat is bevitték a rendőrök, mert hasonlított egy bűnözőre. Órákig bent tartották, mert az is gyanús volt az egyenruhásoknak, hogy sok pénz volt nála, hiszen nem sokkal előtte kapott fizetést. A csomagtartójában találtak egy játékpisztolyt is, amit a kollégáitól kapott ajándékba. A rendőrök először igazi bűnjelnek vélték, persze hogy ebben tévedtek, az hamar kiderült. Aztán vissza is adták volna neki, de ő azt mondta, inkább tartsák meg. Érdekes, mert az egyik nyomozó a fiamnak osztálytársa volt az iskolában, és persze azonnal megmondta a kollégáinak, Karcsi esetében tévednek, mert kizárt, hogy egy ilyen szörnyű bűncselekményben részt vett.
Blanka évtizedek óta abban a házban lakik, amelynek földszintén a bankfiók elhelyezkedett. A bank helyén egy ideig elektronikai áruház működött, ma már viszont egy közért üzemel. Az idős asszonynak nincsenek rossz érzései, amikor lemegy tejért.
– Régen volt, az élet pedig megy tovább. A szörnyűség napjára persze jól emlékszem. A lövések idején dolgoztam, a velünk élő unokám pedig iskolában volt. Utólag azonban megtudtuk,
az elkövetők nagy valószínűséggel éppen azelőtt a munkásbusz előtt haladtak az úton, amelyikkel bennünket hoztak haza. Akkor persze nem tudtuk, hogy kiktől vagyunk csupán néhány méterre
– fejezte be Blanka.
Kitörölné emlékéből május 9-ét Kaiser
Kaiser Ede ha tehetné, május 9-ét kitörölné a naptárból. Hiába mentették fel végül a móri ügyben, a neve megváltoztathatatlanul összemosódott vele.
– Nem öltem embert. Az egyéb bűncselekményekért kiszabott büntetésemet letöltöttem. Tudom, hogy követtem el hibákat a múltamban, és a korábbi életvitelem tette tönkre az életemet.
A hozzátartozók fájdalmában osztozom. Ha lenne rá lehetőségem, május 9-ét meg nem történtté tenném.
Mintha ilyen nap nem is létezne. Sajnos összemosódott a nevem a móri mészárlással – magyarázta az egykori bankrabló a Borsnak.
Szebenyi István hiába járult hozzá, hogy a valódi tettesek üljenek börtönben, a nyomravezetői díjat azóta sem kapta meg.
– Van olyan az életben, amit el kell engedni. Ez is olyan. A móri mészárlás tragikus bűncselekmény, amire örökre emlékezni fog a történelem.
Borsonline
