Szűnni nem akaró fájdalmat érez a szívében Berki Krisztián édesanyja. Júlia első útja július elsején a Farkasréti temetőbe vezetett gyermeke sírjához, aki pénteken ünnepelte volna a 42. életévét. Lapunk ennek kapcsán kereste meg a megtört asszonyt.
– Aranyos, szófogadó gyerek volt. Mindig megünnepeltük a születésnapját a családdal. Felnőtt korában erre már kevésbé volt alkalom, hiszen nagyon elfoglalt volt, de telefonon mindig beszéltünk. A gyermekem két hónappal ezelőtt elment, Tatabányáról utaztam Budapestre a sírjához, hogy „felköszöntsem”. Három szál fehér rózsát vittem neki, és egy szalagra ráírattam: „Boldog születésnapot kívánok Neked. Drága gyermekem, Krisztián.” Megsimogattam a fejfáját, és mondtam neki, hogy „Gyere haza, ha ráérsz!” – kezdte a Borsnak a megtört asszony.
„Szoktam beszélni hozzá”
– Éppen akkor ott volt egy rajongó kislány, más is látogatja a sírját, mert a koszorúkat valaki leszedte, láttam néhány mécsest és több fehér angyalkát is elhelyeztek a fotója mellé.A szívem kettészakadt, amikor ott álltam a fiam sírja mellett… Egyszerűen nem értem, és nem akarom elhinni, hogy miért kellett elmennie. Szoktam beszélni hozzá – de tudom, hogy válasz már nem fog érkezni –, mindig kérdezem tőle, hogy miért kellett ennek megtörténnie, amikor nagy jövő várt rá és tele volt tervekkel. Az utóbbi időben mesélte el, hogy mire készül, mindig mondogatta, hogy majd én is megyek vele szerepelni a műsorába. Minden üzenete a telefonomban van, képtelen leszek valaha is törölni – mesélte Júlia.
„A fiam elment, nekem csak az unokák maradtak”
A gyászoló édesanyának örökre a fülébe égtek Mazsi szavai, amikor május 6-án reggel közölte vele, hogy meghalt a gyermeke. Fiát elveszítette, de unokáiról sosem fog lemondani.
– Mazsival a temetés óta már személyesen is találkoztam. Nem volt jó érzés, mert a fiam már nem lehetett ott, pedig a kis Emmát is láthattam. Tündéri kisbaba, de ő még mit sem tud az édesapjával történtekből. Egyre jobban hasonlít Krisztiánra, egy az egyben a fiamat látom benne. Mivel Tatabányán élek, és dolgozom, sajnos nem tudok Budapestre szaladgálni. Abban maradtunk a menyemmel, hogy mindig egyeztetni fogunk, mikor unokázhatok. Július első hetére beszéltük meg a következő találkozót, de az újságokból értesültem, hogy elutazott a gyermekkel. Várom a jelentkezését, hogy mikor fognak meglátogatni – fűzte hozzá az asszony.
– Mindkét unokám édesanyjának megmondtam, hogy a kislányokkal a jövőben is szeretném tartani a kapcsolatot. A fiam elment, nekem csak az unokák maradtak, csak ők érdekelnek már engem! Pamela és Mazsi is tisztában van azzal, hogy törvényileg is jogom van nagyszülőként hozzájuk. Szerencsére egyikőjük sem zárkózik el ettől – mondta.
„Sok mindent megosztott velem”
Az utóbbi években Júlia minden hónapban 3-4 napot töltött fiánál, ilyenkor találkozott az unokáival.
– Legutóbb a tavaszi szünetben jártam náluk. Natika akkor is nagyon aranyos volt. A kislány azt szerette volna, ha mindvégig velük maradnék. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor Krisztiánnal is őszintén tudtam beszélgetni. Sok mindent megosztott velem, de ha bánata volt, nem is kellett semmit mondani, mert egy anya úgyis látja. A munka is csak pár percre tudja elterelni a gondolataimat. Folyamatosan Krisztiánra és a történtekre gondolok. Biztonsági őrként dolgozom egy tatabányai kórházban, még most is gyakran odajönnek hozzám, érdeklődnek a hogylétem felől, és sok erőt kívánnak.Vannak még jó emberek, de sajnos sok rengeteg rosszindulattal is találkozom. Nemrég azzal vádoltak meg, hogy pénzért nyilatkozom.Engem nem ismernek az emberek, de a rágalmazásokért mindenkit be fogok perelni, ha erre kényszerítenek. Olyan vagyok, mint a fiam, kiállok magamért. Kikérem magamnak, ez nagyon sértő rám nézve. Nyugodtan álljon elém az, aki ezt állítja! Annyira fölhúztam magam, hogy remegtem az idegtől. A legnagyobb fájdalmamban pillanatokban is mindenkivel szóba álltam, de nem juttatás ellenében. Vállalom, amiket eddig nyilatkoztam, senkire semmit rosszat nem mondtam – panaszolta Berki Krisztián édesanyja.
Borsonline
