A beregszászi Albok Zita március 26. óta szinte egy cseppet sem aludt. Kétségbeesésében már visszament a Beregszász melletti kis faluba, Szernyébe, az otthonukba. Ha a párja él, oda megy haza, ott várja a családja.
– Józsi nem akart katona lenni, nem akart harcolni, ugyanakkor nem volt pénzünk arra, hogy lefizessük a határőröket vagy egy embercsempészt, hogy velünk tarthasson Magyarországra – nyilatkozta lapunknak Albok Zita. – Minket útnak indított, majd azt mondta, utánunk jön a Tiszán át. Ott még viszonylag keskeny és sekély a folyó, a cigarettacsempészek kedvenc helye, ezt mindenki tudja Kárpátalján. Magyar területen, Tiszakóródnál kellett volna átérnie, onnan jött volna hozzánk a megbeszélt találkozó helyére.
Az asszony úgy tudja, öt, hasonló helyzetben levő férfi indult el azon az éjszakán Magyarország felé. A folyó ukrán oldalán, Várinál hárman feladták a tervüket, túl hidegnek találták a vizet, de Lakatos József és egy társa mégis bementek a Tiszába. Innentől zavaros a történet, mert mind a másik úszó, mind pedig a három visszakozó különböző módon emlékszik vissza a történtekre.
– Akinek sikerült átúsznia Magyarországra, először azt állította, Józsit egy idegen nő várta a parton, azzal együtt ment el, fogadjam ezt el – sírta el magát az eltűnt férfi felesége. – Ez hazugság, a férjem nem az a szívtipró típus, imádott engem, a gyerekeimet, boldogok voltunk, soha meg sem csalt, nemhogy elhagyott volna minket. Később ez a férfi már azt állította, látta kijönni az uramat, de lejjebb sodorta a víz, elvesztették egymást, aztán később már csak annyit mondott, Józsi elmerült. A másik három is összevissza beszélt, először ők is úgy emlékeztek, hogy Józsinak sikerült elérnie a partot, aztán meg már arról beszéltek, hogy a Tisza közepén többször is elmerült. A férjem nem volt jó úszó, de rossz sem, tudta, mire vállalkozik, ha ő úgy találta, Várinál le tudja küzdeni a folyót, abban biztos volt, soha nem kockáztatott.
Az asszony egy héttel a férfi eltűnése után tett bejelentést először az ukrán hatóságoknál, később a segélyszervezeteknél, majd a magyar rendőrségnél is. A Tiszában is keresték, vízimentők és búvárok is átvizsgálták a magyar–ukrán határszakaszt, de nem találtak nyomokat. Néhány napja, május 5-én volt legutóbb a beregszászi rendőrkapitányságon. Azt tervezi, bűntető feljelentést is tesz a férje ügyében, mert a tanúk ellentmondásos történetei alapján nem tartja kizártnak, hogy azon férfiaknak is köze lehet a férje eltűnéséhez, akikkel együtt akarta elhagyni Ukrajnát.
Albok Zita kérelmezte, hogy tájékoztassák a családot, ha esetleg a határőrség fogta el a párját, majd besorozták az ukrán hadseregbe. A kárpátaljaiak szerint ugyanis a szökevényeket azonnal besorozzák, aztán kiviszik a frontra, katonai kiképzés nélkül, az első vonalba. Az Ukrán Állami Határszolgálat nem ad tájékoztatást az általuk elfogottak sorsáról, állításuk szerint a katonai szolgálatra kötelezett ukrán polgárokat a hadsereg veszi át tőlük.
– Amíg nincs hír róla, nem adom fel, hogy Józsi él, de nagyon sok olyan körülményt látok, ami aggodalomra ad okot. Azért imádkozom, hogy tévedjek. Új életet akartunk kezdeni Magyarországon, dolgozni szerettünk volna. Volt pénz a férjemnél, kevesebbért is öltek már embert errefelé – csuklott el a nő hangja. – Azt akarom elérni, hogy ne csak eltűnés, hanem gyilkosság ügyében nyomozzon az ukrán rendőrség, mert nem lehetetlen, hogy a hazudozó tanúk nem csak pontosan tudják, mi történt a férjemmel, hanem közük lehet az eltűnéséhez is.
Az Ukrán Állami Határszolgálat a hivatalos honlapján is beszámolt arról, hogy a cigarettacsempészek az ukrán–orosz háború óta embercsempészéssel foglalkoznak. Áprilisig csak az ukrán–magyar határon több mint 500 olyan, ukrán állampolgárságú, sorköteles férfit fogtak el, akik a hadsereg szolgálata elől menekülve próbálták meg megszökni. Hat embercsempész bandát is felszámoltak, a bűnözőket letartóztatták, viszont az elfogott sorkötelesekről nincs hír.
Blikk.hu
Fotó: Nem kizárt, hogy a DPCU, az ukrán határőrség fogta el a keresett férfit Foto: DPCU
