Talán ideje lenne, hogy az MSZP hivatalosan is vállalja fő tevékenységi körét, a hamis videók gyártását. Nem olyan rossz elfoglaltság az. A mi generációnk még élénken emlékezhet azokra az időkre, amikor a szombati házibulik fénypontjaként előkerültek a házigazda apjának féltve őrzött pornóvideói. Negyedik-ötödik másolatban felvett, karcos, homályos VHS-kazetták voltak azok, amelyeken egy borízű hang mondta alá szinkronban a többnyire német, harcsabajuszú főszereplő vonatkozó mondatait. Hegeli mélységekbe nem merült soha a harcsabajuszú. Megmaradt a „schneller!, schneller!”, illetve az „ich komme!, ich komme!” felszólító és felkiáltó mondatoknál. A magyar szocialisták ebben a legjobbak. És kétségbevonhatatlan tehetségükből arra is futja, hogy a hangalámondásos pornót politikai magasságokba emeljék.
Baján debütált a szocialisták ez irányú tevékenysége.
Akkor egy környékbeli cigány emberrel játszatták el a harcsabajuszú szerepét, aki a politikai pornó és a szocialista párt koronázatlan királyaként „A Fidesz pénzt ad a szavazataitokért” mondatot ismételgette egy társaság előtt, akik sűrűn bólogattak, és megpróbálták egy gondterhelt, gruppenszexre készülő csoportosulás benyomását kelteni. A film remekül sikerült, csak a díszlettervező hibázott, ugyanis a házigazda lakását választotta játékterül, ahonnét aztán a harcsabajuszú úgy távozott, mintha nem is otthon lenne, míg a gruppenszex-csoportosulás ott maradt, mintha otthon lenne. Ezen bukott meg a mutatvány.
Nem csoda hát, hogy a magyar szocialisták nem adták fel.
Következő alkotásuk rendezője a párt markotányosnője, Bangóné Borbély Ildikó volt, aki a televízió székházában trombitálta össze a politikai pornóra bármikor kapható ellenzékiek csapatát, hogy „a figyeljetek, feküdjünk hasra a földön, tegyük tarkóra a kezünket, szerintem k…rva erős kép lesz” mondattal adja meg az instrukciót. Minden kiválóan működött volna, ám az egyik szereplő eléggé el nem ítélhető hanyagságból bekapcsolva hagyta telefonját, és gyakorlatilag élőben közvetítette a politikai pornó kulisszatitkait, az pedig nem szokott jót tenni az alkotásnak. Nem szerencsés, ha a néző látja, ahogy a főszereplők szőrtelenítenek és bemosakodnak.
Legutóbbi próbálkozásukat maga a pártelnök, Tóth Bertalan és a párt kiöregedett ökle, Korózs Lajos jegyzi. Itt is rendben ment minden, csak a casting ment félre. Ugyanis legutóbbi pornójuk főszereplőjét úgy sikerült kiválasztani, hogy két és fél perc alatt kiderült, nem az, akinek mondja magát. Nem mentőtiszt, nem mentőápoló, nem hospice szolgálatos, nem nővérke, feltehetőleg más a hivatása. Pedig nagyon fel volt építve a produkció. A riporter (a hangalámondó), Korózs kitett magáért. A rendező (Tóth Bertalan) egy nagyszerűen kivitelezett parlamenti performanszot épített fel a dologra. A szörnyülködők és hümmögők, a fejcsóválók és borzongók statisztasereglete pedig hivatásszerűen szörnyülködött, hümmögött, fejcsóvált és borzongott, a magyar szocialistákkal és egyéb politikai pornóban utazó úgynevezett „ellenzéki pártokkal” rokonszenvező és szimbiózisban élő úgynevezett „ellenzéki sajtó” is hozta a szerepét. Minden stimmelt. Csak a főszereplő rontotta el megint.
Valószínű, hogy új alapokra kell helyezni a szocialista (pornó)filmkészítést. Egyfelől, ahogy az elején mondtam, nyíltan kell vállalni az ez irányú tevékenységet, másfelől ideje beiratkozni egy OKJ-s tanfolyamra, ahol meg lehet ismerkedni a (pornó)filmkészítés alapjaival.
Az amatőrök ideje lejárt.
Fel kell venni főtanácsadónak Cicciolinát. A művésznő úgyis derék besúgó volt, még a daliás szocialista időkben, amikor Staller Ilonának hívták. Kár lenne veszni hagyni szakmai tapasztalatait.
Bayer Zsolt
Magyar Nemzet
