- A Sára Sándor remekműve, a Szélesvásznú történelem 1978-ban készült a film. A képről a legnehezebb beszélni. Balázs, te is operatőr lettél, nem véletlenül. Beszélt neked édesapád a képről
- kérdezte a műsorvezető.
- Aránylag ritkán és a maga egyszerű és tömör megfogalmazás módjával beszélt róla. Amikor ez a film készült, én akkor kezdtem fotózni, 16 éves voltam a film bemutatója idején. Vittem neki a fotóimat, mutattam és ő szortírozta: nyolcat félretett, kettőt másik oldalra tett és így tovább. Majd fogta a kevesebbet, elkezdte a képeket takarni alul, fölül és annyi instrukciót vagy útravalót kaptam tőle, hogyha valamit a képről letakarunk és a kép még érthető, akkor amit letakartunk, az fölösleges volt...
- Sallangmentes, feszes, pontos képi fogalmazás volt az ő ars poetikája. Egész pályám alatt én is arra törekedtem, hogy ezt tovább vigyem. És most ezt oktatom a hallgatóimnak
- mondta Sára Balázs.
- A filmben a teljes kilátástalanság van megfogalmazva képben, nem?
- Ezt kérte tőlünk Sanyi, hogy így is játsszuk. A teljes kilátástalanságot, amikor tudjuk, hogy ez veszett fejsze nyele. Ebben a filmben egyetlen optimista mondat sem hangzik el. Mint ahogy ’56-ban is… ’56-ban is tudtuk… Egy darabig volt lelkesedés, de mindenki tudta, hogy ez egy lehetetlenség. Ott volt a remény, hogy hátha az amerikaiak jönnek. Az amerikaiak nem jöttek, hülyére vettek minket, szétlövettek minket
- emlékezett vissza a film főszereplője.
Teljes beszélgetés:
Hír TV
