Varga Miklós gyerekkorából őriz egy karácsonyi emléket. Azt mondja, soha nem felejti el azt a szentestét, amely bár nagyon szomorúan kezdődött, de végül - talán egy kis csoda segítségével - a legnagyobb boldogságban telt.
Lehettem olyan 6-8 éves, amikor az egyik szenteste délutánján apám és anyám nagyon összevesztek. De úgy összevesztek, hogy apám elrohant ottonról, és anyám pedig sírva küldött utána. Mi öten vagyunk testvérek, és engem küldött utána, hogy hozd vissza apádat, mert baj lesz. És akkor én 6-8 évesen elindultam a kétmilliós nagyvárosban, és fogalmam sem volt, hogy apám hol lehet. És sírva kerestem az utcákon, aztán egyszer csak a Dunaparton megleltem, megfogtam a kezét és egy szó nélkül hazavezettem, és hát és az egyik legszebb karácsonyunk jött ebből ki. Egymás nyakába borultak, és csodálatos karácsony este lett.
Az énekes a Radar nézőinek is üzent.
Hát mi mást is lehetne kívánni mindenkinek, hogy - azoknak, akik hisznek benne, és azoknak is, akik nem hisznek - boldog és nagyon békés karácsonyt kívánok.
