Már reggel volt illendő a legényeknek a lányos házakhoz menni, lehetőleg hajnalban, hogy a lányt egy kicsit megszégyenítsék, hogyha szeretett lustálkodni és nem készült el időben a felöltözéssel. Ez még az én gyerekkoromban is szokás volt, hogy nyakon öntötték a leányt. Tehát egy kicsit ez is próbatétele volt a lányoknak, hogy a későbbiekben ha a jövendője lett a legénynek az a leány, akkor mennyire éber, mennyire áll készen a háztartás részére.>>
Rózsavíz helyett pedig friss patakvízzel vagy kútvízzel öntözték meg a lányokat húsvét hétfőn. És ahogy a felvételeken látszik, hiába volt csupán párfokos a víz, azért annyira nem igyekeztek elmenekülni.
Sokszor vízbe vető hétfőnek is hívták a húsvét hétfőt, ami azt jelentette, hogy nemcsak meglocsolták a lányokat, hanem láttam olyan archív filmeket, ahol Gyimesben, Erdélyben például megmerítették a felöltözött leányt a patakban, ami sokszor csak néhány fokos volt, és ahogy kérdezted, bizony gyakran járt ez tüdőgyulladással, sőt akár tragédiába is torkollhatott, hogyha nem tudott időben átöltözni.
A 21. századi emancipált társadalom számára akár vérlázító is lehet ez a hagyomány, azonban még ennél is érdekesebb, hogy a legények ezen a napon megvesszőzéssel is kifejezhették érdeklődésüket.
Másik fontos szokása a húsvét hétfőnek a subrikolás vagy sibrik pálcával való csapkodás. Például a Dunántúlon volt olyan falu, ahol nem locsolták a lányokat, hanem négy, hat, nyolc vagy kilenc ágú, általában fűzfából font vesszőt készítettek a legények, és ezzel persze nem úgy, hogy fájjon, de megcsapdosták a lány kezét, és közben azt mondták, hogy sidi, ridi, jó légy, kezi keléses ne légy, a kezeid jó mosogatók legyenek, a lábaid jó futók legyenek, ha fel ne küldjenek, le ne küldjenek, ha le ne küldjenek, fel ne küldjék. Tehát, hogy tevékeny legyen a leány, tudjon mosogatni, hogy szófogadó legyen.
Ahogy a locsolás a termékenység ösztönzésének egyik jelképe, ugyanígy a tojás is, amelyet szokás szerint nagypénteken és nagyszombaton festettek a lányok és asszonyok, és fiúk kapták jutalmul. De a tojásnak más szerepet is szánhattak.
Húsvét vasárnapján szokásban volt valaha, hogy a legények begyűjtötték már az elkészített hímes tojásokat, sőt, csak úgy tojásokat is gyűjtöttek. Szalonnát is gyűjtöttek, és a kettőből jó szalonnás rántottával belakmároztak, és húsvét hétfőjének a hajnalán a tojáshéjat összetörve annak a lánynak a küszöbére, kapujába szórták, akire valami miatt haragudtak, lehetséges, hogy kikosarazta őket.
Régen olyan jelképrendszer élt a vidéki közösségekben, amelyekből ott és akkor mindenki értett, és hosszútávú következményei lehettek. A jelképek és motívumuk a tojásokra sem véletlenszerűen kerültek.
A különféle motívumok, amiket méhviasszal írtak a tojásokra, a mai SMS szerepét töltötték be. Ugyanis üzenetértékük volt a motívumoknak. Általában a tojás maga az illető leány világa, illetve, ha van szerelme, vagy olyan legény, aki udvarolt neki az ő kettőjük közös jövendőbeli világa is lehet. Ezért van nagyon sokszor a hímes tojásokon a négy osztókör, a függőlegesen átvezetett vonal és a keresztben átvezetett vonal. Ezt rámának is nevezik.
És ha már a jelentéseknél tartunk, a legegyértelműbb üzenete mindig a kimondott szónak van. A locsolóversek pedig lehettek romantikusak, viccesek, buják vagy szégyenlősek is, hűen tükrözve a legények szándékát.
