Egyértelműen megtévesztő a felmentés kifejezés. Arról van szó, hogy nem börtönbüntetést kap, hanem kényszergyógykezelésre ítélték, és valószínűleg innen van a félreértés. A kényszergyógykezelés pedig egy zárt intézményben történik. Ez a zárt intézmény egy börtön területén van, tehát ugyanúgy fogvatartási körülmények között, csak egy egészségügyi ellátó szervezet az, amelyik foglalkozik a személlyel. Be van zárva, őrök őrzik, gyógyszert kap, tehát végül is fogvatartási körülmények között van.
A bíróság az indoklásában kifejtette, hogy a rendőrökön okozott sérülések emberölési célzatra irányultak, és nem halált okozó testi sértésre. A vádlott kóros elmeállapota miatt azonban nem büntethető és ezért rendelt el kényszergyógykezelést. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) kell vonulnia.
Lehet, hogy sokkal tovább tartózkodik majd az IMEI-ben, mint amennyit egyébként a börtön büntetése tartalmazott volna.
Azért is volt szükség elmeorvosi és pszichológus szakértői vizsgálatra, mert mind a tanúk, mind pedig a sértett rendőrök arról számoltak be, hogy bizarr volt az elkövető viselkedése.
Biztos, hogy nem fogják egy év után azt mondani, hogy meggyógyult. Amikor a kényszergyógykezelést mérlegeli a bíró, ennek az ítéletét mérlegeli a bíró, akkor nagyon sok információhoz jut. Egyrészt vannak szakértők, akik a szakvéleményüket beadják, illetve tanúvallomásokat mindenfélét mérlegel. A bíró pontosan tudja azt a szakértők segítségével, hogy nem fogják egy év után elengedni. Ezért is a kényszergyógykezelés intézménye nem olyan egyszerű. Ráadásul azt gondolom, hogy nagyon sokszor a börtönbüntetés letöltése nagyobb kedvezményt jelent, mint az IMEI-ben történő kényszergyógykezelés.
Az ítélet jogerős. A kényszergyógykezelését innentől kezdve hathavonta fogja felülvizsgálni az IMEI.
Úgy kell elképzelni, hogy gyógyszert kapnak, és mind pszichológusok, mind pedig pszichiáterek foglalkoznak velük, tehát pszichoterápiát is kaphatnak, illetve gyógyszeres, vagyis pszichofarmakonos kezelést kapnak. Amennyiben egy idő eltelik, akkor egy felülvizsgálati eljárás indul meg. A felülvizsgálati eljárás azt a célt szolgálja, hogy lássuk azt, hogy meggyógyulttá nyilvánítható vagy nem nyilvánítható gyógyulttá, elengedhető vagy nem engedhető el. Ennek elég nagy felelőssége is van. Valakiről megállapítani, hogy esetleg közveszélyes-e vagy önmagára veszélyes-e. Ez egy félévente ismétlődő folyamat, ennek kapcsán vizsgálják újra.
Sz. Szilárd a bíróságon vitatta, hogy a tanúk igazat mondtak. Állítása szerint nem követett el bűncselekményt, a szomszédjának az életét próbálta megmenteni, azt gondolta, bajban lehet, ezért dörömbölni kezdett az ajtaján, majd betörte. Baumann Péter pedig ráesett, majd belefordult a késbe.
Az első híradások arról szóltak, hogy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt követte el a cselekményét. Azt látni kell, hogy ilyen esetekben a mérlegelést nem könnyíti meg az, hogy tudatmódosító szert fogyasztott. Tehát ez az ítéletbe nem játszik bele, nem kap ezért egy korlátot. Itt nem a tudatmódosító szer fogyasztása, hiszen senki sem kényszerítette bele, azt ő maga fogyasztotta el, hanem sokkal inkább a háttérben lévő elmekóros állapot az, amelyik a kényszergyógykezelést megalapozta.
Ha valaki a rendőri hivatást választja, pontosan tudja, hogy előfordulhatnak életveszélyes helyzetek, de ahogyan Baumann Péter tette halálig, úgy kollégái is nap mint nap vállalva a veszélyt úgy állnak szolgálatba, nem biztos, hogy hazatérnek. Az elhunyt főtörzsőrmesterrel egy kiváló munkatársat veszített el a rendőrség. Baumann Pétert hősi halottnak nyilvánították és soron kívül főhadnaggyá léptették elő.
