Marokkó-szerte naponta 5-ször lehet hallani az adzánt. Nincs min csodálkozni, az észak-afrikai ország lakosainak nagy többsége iszlám hitű. De ne rohanjuk ennyire előre, inkább menjünk vissza az időben!
Az írásos dokumentumok szerint Marokkót egy nép lakta, a berber. Őket a gyarmatosító föníciaiak sem űzték el, sőt a Római és a Bizánci Birodalom sem változtatott életmódjukon.
A VII. században muzulmán arab seregek áramlottak ki Arábiából. Először Egyiptomot, majd egész Észak-Afrikát meghódították, ezzel pedig teret nyert a muzulmán hit. Ettől kezdve keveredtek egymással a berberek, a mórok, az arabok és a dél-európai hódítók.
A berber kis királyságoktól a XVI. században végül az arab alavita dinasztia kezébe került a hatalom, a vallás azonban az iszlám maradt.
A legnyugatibb arab országban pedig ez a mai napig nem változott. Marokkó államvallása lett a málikita rítusú iszlám. A népesség mintegy 95 százaléka a szunnita, vagyis a mohamedán vallás ortodox irányzatát követi.
A keresztények a marokkói lakosság maximum 1 százalékát adják, zömük római katolikus. Az első keresztények a III. században telepedtek le. Az elmúlt évtizedekben pedig közeledett egymáshoz a Vatikán és Marokkó.
Ennek bizonyítéka, hogy 1985-ben II. János Pál az észak-afrikai látogatott II. Hasszán király meghívására. VI. Mohamed király pedig 2019-ben fogadta Rabatban Ferenc pápát.
