A Wagner-csoport fegyveres erőivel már 2015-ben belefolyt más országok belügyeibe, 2016 óta a Wagnert és 2021 óta Prigozsint is szankcionálta Amerika többek között az Egyesült Államok választásába való beavatkozás gyanúja miatt.
Korábban Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt is elmondta, hogy az Egyesült Államok afrikai partnerei elutasítják a Wagner-csoport jelenlétét, mivel az emberi jogok megsértésével és destabilizációval hozzák összefüggésbe.
A Wagner-csoport haditechnikai központot nyitott Szentpéterváron, majd az orosz-ukrán konfliktus rettegett katonai csapatává is vált, amely a kiképzett harcosok mellett olyan önkénteseket is toborozott, akik között elítélt bűnözők is voltak. Az egykori foglyokat később hősként ünnepelték.
A csoport jelenléte meghatározta az ukrajnai Bahmut és Szoledár városának sorsát, amelyek a háború legforróbb pontjaivá váltak év elején.
A Wágner-csoport vezetősége és az orosz védelmi minisztérium között akkor kezdett elmérgesedni a helyzet, amikor az orosz minisztérium azt állította, hogy a Wágner és az orosz haderő közösen foglalta el Szoledárt. Prigozsin azonban kizárólag saját sikerként tekintett az győzelemre.
