A létező legszebb római kori birodalomból fennmaradt ezüst kollekció, ez egy étkészlet a római korból ez egy színtiszta ezüst és színtiszta időutazás. A Seuso-kincs időszámításunk utáni 350 és 450 közötti korból, s a Római Birodalom Pannonia Valeria nevű provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet kivételes jelentőségű.
Az 1970-es évek közepén került elő Székesfehérvár térségében, Polgárdi és Kőszárhegy környékéről. A kincs nevét a tálalókészlet egyik darabjának köszönheti. Egy aranyozott ezüsttálon ugyanis egy latin nyelvű verses feliratban megnevezték tulajdonosát, Seusót, aki egy gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő volt.
Több, mint 200 darab volt, ebből 41-et találtak, 41 volt vagy ennyit láttak egy kis katonánál, Sümegh Józsefnél Kőszárhegyen, mert ő volt azaz illegális kincskereső, aki ezt összegyűjtötte. És 14 darab plusz egy állvány és plusz egy rézüst van ma kiállítva a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A kincs művészi és anyagi értékét tekintve is kivételes. A ma ismert és fennmaradt, ezüstből készített ötvösművészeti tárgyak között a Seuso-kincs a legértékesebbnek számít a késő római császárkorból. A kincsek mérete, egyedisége, a nemesfém mennyisége és az ezüstedények díszítésének minősége miatt értéke felbecsülhetetlen. Nem véletlen tehát, hogy a mai napig keresik-kutatják a létét.
Jól behatárolható az a kör, akiknél lehet még, vagy lehetett a Seuso lelet néhány darabja. Ez elsősorban dunántúli gyűjtők, Polgárdi és Kőszárhegy környéke.
Dézsy Zoltán filmrendező, oknyomozó újságíró 3 évtizede foglalkozik a Seuso-kincsek témakörével, és úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy a magyar polgárok segítségét kérje.
"Eljött az az idő, természetesen ehhez találtam támogatókat is, hogy egy pénzdíjat tűzzenek, tűzzünk ki a becsületes megtalálónak, vagy pedig az informátorhoz, aki hozzásegít ahhoz, hogy egy újabb, még lappangó Seuso tárgy előkerüljön", mondta.
A leletet feltehetőleg 1976-ban találta meg Sümegh József, akinek 1980-as rejtélyes halála után az ezüsttárgyak elvesztek. Ezt követően Bécsben és Londonban, majd 1990-ben New Yorkban tűnt fel a kincs. Ezután a Seuso-kincs összes ismert darabja Magyarországra került, de a gyűjtemény bővítése még mindig elsődleges cél.
A tízmillió forintos díj kifizetésére azután kerül sor, amikor a műtárgyszakértői vizsgálat egyértelműen megállapítja a Seuso-kincshez való tartozását. Ezt követően az újonnan talált tárgyak először Székesfehérváron kerülnek bemutatásra, azt követően pedig felajánlják a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
