Géczi János dekollázsainak alapanyagai az időnek és az emberi beavatkozásnak köszönhetően roncsolt, több rétegben felülragasztott, hámló-foszló óriásplakátok, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké. A munkákban egyszerre van jelen az eltakarás és a feltárás mozzanata. A művek köztes állapotot állandósítanak: a fosztás, roncsolás révén (akár véletlenszerűen) új jelek, mintázatok jelennek meg, amelyek új rendszerré, jelentéssé, képpé szerveződnek – mintha a szétesés és újraszerveződés kimerevített pillanatának tanúi lennénk. A műcsarnokbeli kiállítás izgalmas kísérletet tesz az utca és a kiállítótér közötti távolság áthidalására: Géczi János a kiállítóterem falaira ideiglenes, helyspecifikus művet készít, amely párbeszédbe kerül a Műcsarnok homlokzata elé kerülő, szintén ideiglenes kültéri installációjával.
Géczi János Feltakarás című kiállításáról bővebben a Műcsarnok honlapján lehet olvasni.
