A polietilén az etilén polimerizációjával előállított, nagyon kemény és tartós anyag, amely a műanyagtermelés csaknem 30%-át teszi ki. Sokféle anyag gyártásához használják, például a csövekhez, palackokhoz, zacskókhoz és élelmiszer tartályokhoz is. A műanyagoknak ez a fajtája sűrű, és nagyon lassan bomlik le a természetben, mivel ellenáll az oxigénnek. A legtöbb lebontási kísérlet megköveteli, hogy a polietilént hővel vagy UV-fénnyel előkezeljék, amely által oxigént építhetnek be a polimerbe.
A spanyol csapat 2017-ben fedezte fel, hogy a viaszférgek lebonthatják a műanyagot, de új tanulmányukban kidolgozták, hogy a kulcselemek az állat nyálában lévő enzimek. Írásukban azt mutatják be, hogy az oxigén a polimerbe való juttatásának ez az elengedhetetlen lépése egy órán belül elérhető azután, hogy a nyál a műanyaggal érintkezett. “Azt gondoljuk, hogy ezek az enzimek képesek a polietilén mállásának felgyorsított változatára” - mondta Dr. Clemente Arias, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács társszerzője. Úgy vélik, ezek az enzimek önmagukban - szobahőmérsékleten és semleges hatású közegben - képesek oxidálni a műanyagot, amely egyébként a környezetben hosszú ideig tart.
Ezek az élőlények egyébként kártevők, arról ismertek, hogy képesek elpusztítani a méhek kaptárjait. A kutatók szerint a lárvák méhviasz-pusztító képessége magyarázatot adhat a polietilén-lebontó képességükre. Úgy gondolják, hogy amit eddig felfedeztek, ígéretes alternatív megközelítést kínálnak a biológiai lebontásra, és új megoldásokhoz vezethetnek.
A kutatók szerint sok kérdés vár még megválaszolásra, beleértve azt például, hogy a nyál a polimeren vagy az ilyen típusú műanyagok megerősítésére használt adalékokon hat-e, illetve, hogy egy féreg miért rendelkezik ilyen fontos enzimekkel, és mi a hasznuk a mindennapi életben.
Forrás: BBC/M.B.
