Miután átideologizálták a begyűjtési időszakot, jóemberkedést színlelve saját elemi érdekeik fölé helyezték a lótetű elvárásait, aki mindenáron meg akarja semmisíteni a konkurenciát a gázpiacon, szidták, alázták a hangyát, aki nem akarta felszámolni minden kapcsolatát a forrásaival, és gyűjtögetett szorgalmasan; most beijedtek a téltől, és közlik, hogy mindenki csökkentse a gázfogyasztását tizenöt százalékkal. A megspórolt gázmennyiséget pedig adják majd oda azoknak, akiknek nincs. A régi mesében még könyörgött a tücsök a hangyának, szánja meg, ne hagyja, hogy éhen haljon és megfagyjon. A vértücskök viszont fenyegetőznek, és ha eljön a pillanat, einstandolnak.
Már Manfred Weber elkezdte. Miután botcsinálta elnökként végleg liberális gittegyletté züllesztette az Európai Néppártot, ami így semmiben nem különbözik egyik idióta formációtól sem a parlamentben, nem bírta véka alá rejteni kezelhetetlen sértettségét Orbán Viktorral szemben. Dacos duzzogással azt bírta mondani Magyarország gázembargót elutasító szilárd álláspontjára reagálva, hogy hazánk eltárolt gázmennyiségének legalább felét oda kellene adni a rászoruló európai államoknak. Már akkor sejteni lehetett, hogy tud valamit, ha a tiszteletteljes kérés nem is tartozik a repertoárjába. A kommunista időket idéző ötlet valószínűleg hetek óta formálódik a brüsszeli bunkerban, ahol az eszét vesztett elit jól tudja, hogy romba dönti az egész kontinens gazdaságát az energiaszektorra is kiterjesztett szankciós politikájával. De nem ismeri be. Inkább ilyen nyakatekert ötletekkel próbálja előre menteni a menthetetlent. Nem fürdünk, nem mosunk, nem főzünk és összebújunk a hidegben. Éljen Európa!
Már az eljárás módja is több súlyos kérdést felvet. Még az Európai Parlamentet is ki akarják hagyni a folyamatból, ne kekeckedjen senki ilyen válságos időkben. A válságot persze ők okozták, ám efölött szemérmesen átsiklanak. De ami a legsúlyosabb, hogy ezt a helyzetet akarja a bizottság felhasználni arra is, hogy a már többször leleplezett lopakodó jogalkotással eltörölje próbaként a tagállamok vétójogát. Egyszerű többséggel akarja ugyanis elrendelni a vészhelyzetet és kötelezővé tenni a most még csak ajánlott csökkentését a gázfogyasztásnak. Ezzel viszont a bizottság felrúgja az unió működésének legfontosabb alapelvét, miszerint nem születhet olyan döntés, ami bármely tagállam érdekeit sértené. Ez pedig megnyitná az utat azelőtt, hogy az erősebbek minden olyan kérdésben elnyomják a gyengébbeket, amiben mások az érdekeik. Neked van gáz a tárolóidban, nekem nincs. Én vagyok a nagyobb, ezért arra kötelezlek, add nekem a felét. És elképesztő cinizmussal ezt nevezik szolidaritásnak.
Emlékezzünk csak vissza, micsoda acsarkodás, vegzatúra érte a magyar kormányt, amikor a Covid-járvány idején veszélyhelyzetet hirdetett, gyorsabb, hatékonyabb döntési és intézkedési lehetőséget teremtve ezzel a védekezésre. Szijjártó Péter alig tudta meggyőzni a hülyébbnél hülyébb riportereket, hogy nem oszlatták fel a parlamentet, nincs diktatúra, az ellenzék pedig kedvére ronthatja a közhangulatot. Ezzel szemben az Európai Bizottság úgy tesz, mintha az unió állam lenne, amelynek ő a kormánya. Ez pedig ismét felrúgja az összes elvét az unió működésének, amely nem állam, hanem nemzetállamok szövetsége, következésképpen nincs olyan, hogy valaki a tagállamok beleegyezése nélkül hoz mindenkire érvényes szabályokat. Ráadásul olyanokat, amelyek többeknek nyilvánvaló érdeksérelmet okoznak majd.
Egyértelmű, hogy ez a lépés is az Európai Egyesült Államok létrehozásának irányába mutat. Egyfajta próbája a konszenzusos döntéshozatal végleges felszámolásának. És mint olyan, végtelenül pofátlan lépés attól a bizottságtól, amelyik bennünket vegzál az uniós alapértékek állítólagos megsértéséért. Nem véletlen, hogy a hazai balliberális ellenzék lapul, mint az a bizonyos a fűben. Nehezen tudnák értelmes mondatok formájában felmutatni azt a tudathasadást, amit brüsszeli elvtársaik okoztak bennük azáltal, hogy a magyar kormány ellen tett, hazugságoktól, csúsztatásoktól hemzsegő feljelentéseik lényegét látják viszont a maguk dermesztő valóságában az uniós politikában.
A probléma persze valós, csak ismételten elmebeteg megoldást próbálnak adni rá Európa vezetői. Amikor ezt írom, újra megindult ugyan a gázszállítás az Északi Áramlat 1 vezetéken, de ettől még nem múlt el annak veszélye, hogy télen a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére sem lesz elég gáz a kontinensen. A választópolgárokat egyelőre csak a fűtés ellehetetlenülésével riogatják, de jó, ha tudjuk, ha nincs gáz, komplett iparágak állnak le és munkahelyek ezrei szűnnek meg. Nem lesz gyógyszer, eltűnnek a polcokról a kőolajból és földgázból előállított termékek. Nem lesz például műtrágya sem, ami padlóra fekteti a kontinens mezőgazdaságát is. Elképzelni sem tudjuk még, milyen elképesztően tragikus jövő vár ránk, ha Európa urai nem térnek észhez. Kérdés, van-e még eszük egyáltalán.
Hiszen nem lenne semmi másra szükség, mint egy mély levegővétel után kimondani azt, amit Gulyás Gergely miniszter megfogalmazott Tusnádon: elhibázott volt a szankciós politika kiterjesztése az energiaszektorra. A háború intenzitása semmit nem csökkent, az energiacégek és Oroszország rendkívül jól keres a felvert olaj- és gázárakon, az egész történetnek egyetlen vesztese van: Európa. A hiba beismerése után pedig azt kellene mondani a sokat szenvedett, megtiport ukrán népnek, hogy mindenben segítünk benneteket a továbbiakban is, amint az erőnktől telik. A mindenbe viszont nem tartozik bele, hogy saját magunkat tönkretesszük, szakadékba lökjük. Egyetlen ukrán gyermek sem menekül meg attól, ha más nemzetek gyermekei megfagynak, éhen halnak. Attól nem áll meg Ukrajnában a pusztítógépezet, ha Európa országaiban is zavargások törnek ki, polgárháborús helyzetbe sodródnak a válságoktól tönkrement országok. Eddig is azért tudtunk segíteni, mert volt még erőnk. Nem kívánhatjátok, hogy önként fosszuk meg magunkat az erőforrásainktól.
Végül, de nem utolsósorban az európai elitnek magára kellene erőltetni egy kis bátorságot, és közölni az Egyesült Államok vezetőivel, a demens, semmirekellő elnököt mozgató mélyállam képviselőivel, valamint a nem létező pénzügyi háttérhatalom (köszönet Bogár Lászlónak!) globalista uraival, hogy érvényesítsék hatalmi érdekeiket a világ más tájain. Európát hagyják békén!
Magyar Nemzet
