Könnygázt, vízágyúkat és gumilövedékeket is bevetett a hongkongi rendőrség a tüntetők ellen szombaton. A különleges alakulatok a fontos közintézmények, köztük a kormány székháza és a parlament közelében igyekeztek visszaszorítani a tiltakozókat. A szombati volt a 13. egymást követő hétvégi megmozdulás, amelyen összecsapások alakultak ki. Egyetemi hallgatók és iskolások százai bojkottálták a tanítást szeptember másodikán, a tanév első napján. Teljes bojkottot és sztrájkot hirdettek erre a napra. A tiltakozást a hétvégi erőszakos összecsapások után hirdették meg. Azt követelték, hogy a parlament véglegesen vonja vissza a tüntetések okául szolgáló kiadatási törvényt, a hatóságok engedjék szabadon az összes letartóztatott tüntetőt és azt is, hogy független testület vizsgálja ki a rendőri túlkapásokat.
Hétvégén a demonstrálók közül sokan barikádokat emeltek, gyújtogattak és betörtek több vasútállomásra, miután azokat a hatóságok lezárták, hogy az emberek ne menekülhessenek el. A repülőtér forgalmát is igyekeztek megzavarni a demonstrálók miután a rendőrök korábban gumibottal verték ki az ott napokig tüntetőket.
A tiltakozók a rendőri erőszak miatt lettek egyre dühösebbek. A Kína párti városvezetés ugyanis engedélyezte, hogy a rendőrök erőszakkal oszlassák fel tüntetéseket. A rohamrendőrök pedig válogatás nélkül, gumibottal ütöttek mindenkit, sokakat a földön fekve is vertek és paprikasprével fújtak le, de gumilövedékeket és könnygázt is használtak. A demonstrálók válaszul dobálták a rendőröket. A 13 hete tartó, szinte folyamatos tiltakozás miatt a hatóságok betiltották a szombati demonstrációkat, mivel az a városvezetés szerint veszélyt jelent a közrendre és a biztonságra.
Azt kell mondanom, hogy a hongkongiak számára rendkívül fontos, hogy kitartsanak mind az öt követelésük mellett. Ha nem harcolunk tovább, akkor Hongkongnak vége, az egy ország - két rendszer politikájának vége, csakúgy, mint annak, hogy részt vehessünk egy mozgalomban, amely kritizálja a kormányt. Tehát ez a mozgalom nem csak a kiadatási egyezmény ellen küzd, hanem a jövőnkért és a valódi demokráciáért.
- foglalta össze a lényeget Agnes Chow, demokráciapárti aktivista.
A brit fennhatóság alól Kínához 1997-ben visszakerült Hongkongban az „egy ország, két rendszer” elve érvényesül, vagyis a jelenleg 7,4 millió lakosú város bizonyos mértékű autonómiát élvez: a kommunista kínai fennhatóság árnyékában is mindmáig megőrizhette alapvetően demokratikus politikai berendezkedését és a kapitalista gazdasági rendszert.
Miért kezdtek el három hónappal ezelőtt tüntetni a hongkongiak? – tette fel a kérdést Gantner Barna műsorvezető.
Van nyilván egy közvetlen kiváltó ok, ez a kiadatási törvény, amely arról szól, ha rosszindulatúan értelmezzük, hogy bárkit ki lehet adni a népi Kínának, ami mégiscsak egy kommunista diktatúra.
Eddig védve voltak? – kérdezett közbe Gantner Barna.
Eddig igen, ez azt jelenti, hogy a hongkongi bíróságok, hatóságok nem adhattak ki a népi Kínának bűnelkövetőt vagy csak nagyon bonyolult módon, most ez egyszerűsödött volna. Ezt nyilván sokan úgy értelmezték, hogy ha egy politikai aktivista Pekingből Hongkongba menekül és Peking visszakéri akkor a hongkongiak vissza fogják adni és ez elfogadhatatlan. Azonban ez csak a felszín, nyilvánvalóan az alap problémájuk az, hogy a város különlegessége, sajátosságai, a lehetőségei a hongkongiaknak az egyre inkább visszaszorulnak. Csak, hogy egy adatot mondjak, amikor visszatért Hongkong Kínához, akkor a kínai gazdaság 20 százalékát adta, ma ez 3 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a mai Kínán belül azért jelentősen lecsökkent a város jelentősége.
Nem azért mert Hongkong csökkent, hanem mert a többi nőtt meg? – érdeklődött a műsorvezető.
Természetesen. Ez azt jelenti, hogy az a fajta egészen különleges helyzet amelyet korábban élvezhettek a város lakói eltűnőben van és Hongkong úton van afelé, hogy egy legyen a több tucatnyi fejlett város közül.
- mondta Salát Gergely, Kína-kutató a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doncense.
Hír TV
