– Miniszterelnök úr, vasárnap két választás is lesz, önkormányzati és európai parlamenti, de a kormánypártok kampánya csak a háborúról szól. Adódna más fontos téma is, miért kezeli ezt ennyire kiemelten?
– A választás mindig két dologról szól. Az első, hogy jó vezetőket kell választani. A kérdés csak az, hogy ki a jó vezető. Mert aki jó vezető napsütésben, nem biztos, hogy jó a viharban is. Ezért a második dolog a megfelelő személyiség megtalálása. Vagyis tudni kell, hogy mire keressük a vezetőt, hogy mi áll előttünk. Miután messze a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e közvetlen háború Oroszország és Európa között, ezért most erről kell beszélni.
Nekünk olyan vezetőket kell választanunk, akik képesek megakadályozni, hogy Európa belesodródjon egy Oroszországgal szembeni háborúba.
– Ez a helyzet azonban, mármint a szomszédságunkban dúló háború, már két éve fennáll. Miért most lett ez a fő kérdés?
– A legegyszerűbb, ha fölidézzük, milyen álláspontot képviseltek az európai nagyhatalmak két éve, és hol tartunk most. Németország korábban azt mondta, csak sisakokat küldenek, szó sem lehet fegyverekről. Ma Ukrajna területén német gyártmányú tankok száguldoznak, és arról beszélnek, hogy légvédelmi rendszereket is átadnak. Már arról folyik a diskurzus, hogy kell-e német katonáknak ukrán területre lépniük a NATO keretein belül. Így jutottunk el a sisaktól a közvetlen konfrontációig.
– Mi ennek az oka?
– Európa elhibázta az első lépést. Minket ebben nem terhel felelősség, hiszen az első pillanatban hangsúlyoztuk, hogy az orosz–ukrán fegyveres konfliktust el kell szigetelni, és tárgyalni kell a helyzet kezeléséről. Az európai vezetők viszont azt mondták, a háborút nemzetköziesíteni kell.
Vagyis Európának és Amerikának, aztán most már a NATO-nak is oda kell állnia Ukrajna mögé.
Már amikor ez a döntés megszületett, lehetett tudni, a háború logikája azt fogja megkövetelni, hogy egyre szorosabban vonódjon be Európa a háborúba.
– Ezt már két éve tudni lehetett?
– A háború logikája más, mint a békéé. Amikor valaki már benne van, embereket veszített, pénzt költött, a gazdasága is alkalmazkodott, akkor már a háború logikája vezérli a gondolkodást. Ma már a nyelvezet és a logika is kifejezetten háborús egész Európában. Ez alól egyedül Magyarország kivétel.
– Nem lehet, hogy csak szavakban tudunk kivételek lenni? Végső soron a NATO tagjai vagyunk, vannak kötelezettségeink.
– Ez Magyarország nagy kérdése. Hogy összhangban tudjuk-e tartani a tetteinket a szándékainkkal és a szavainkkal. Ez mindig erő kérdése. Amikor az első világháborúból Tisza István ki akart maradni, nem volt hozzá ereje. Horthy Miklósnak sem volt ereje, hogy ezt a második világháborúban megtegye. A szándék mindig megvolt, az erő nem.
A következő hónapokban kiderül, vajon a mostani magyar kormánynak lesz-e elég ereje. Erről szól az európai választás, ezért kérem a háborúellenes magyar kormány megerősítését a választóktól.
– Milyen összefüggés van egy európai parlamenti választás és a háborúból való esetleges kimaradás között? Elvileg csak Brüsszelbe küldünk képviselőket.
– Az első összefüggés, hogy az Európai Unió belső átalakításainak következtében az Európai Parlament szerepe az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt. Ma a költségvetést sem lehet elfogadni az Európai Parlament nélkül. Nem jó, hogy így van, de így van. Tehát az Európai Parlamentnek szerepe lesz abban, hogy az európai országok mikor, mennyi pénzt, fegyvert és támogatást nyújtanak Ukrajnának. A második, hogy ugyan az Európai Parlamentbe küldünk képviselőket, de minden választás nemzeti alapon történik. Tehát ez a választás megerősíti vagy gyengíti a kormányokat. Akkor is, ha a választás nem róluk szól, a demokráciának ez a természete.
Azt remélem, hogy a háborúpárti európai kormányokat meggyengítik a saját szavazóik, és világos jelzést adnak, hogy változást akarnak.
A teljes interjút ITT érheti el.
Magyar Nemzet
