Gyöngyösi Márton (Fotó: Mirkó István)
Gyöngyösi Márton megérkezett a honi politikába, na nem üstökösként, inkább afféle öreg, szőrehullató kutyaként, és ígért. Méghozzá igazit ígért. Az ilyenek mindig igazit ígérnek. Mert ami eddig volt, az sosem volt igazi, az „mű” volt, de majd most, ők hozzák zsákban az igazit.
Gyöngyösi konzervativizmusból meg kereszténységből ígér igazit.
Az finom lesz.
Ezt amúgy akkor is érdemes lenne gyanakvással kezelni, ha Gyöngyösi frissen érkezett volna a Holdról, ahol az elmúlt harminc évet töltötte, és még ki sem csomagolta volna vulkánfíber bőröndjét, abból pedig Hitler Mein Kampfját meg Marx Kommunista kiáltványát – hogy mindjárt itt az elején előlegezzük meg azt az „igazit”.
De Gyöngyösi nem a Holdról jött, hanem innen a szomszédból, Brüsszelből, ahová a Jobbik küldte, s mindvégig itt volt, itt asszisztált mindenhez, ami a Jobbikban ez idáig történt, szótlanul, csöndesen vagy olykor elismételve az összes vérlázító hülyeséget és arcpirító, demagóg aljasságot, amit eddigi főnöke, Jakab ki bírt találni.
És azért az, lássuk be, nem volt kevés.
Amúgy – mily meglepő! –, Jakab is igazit ígért. Ő, ha jól emlékszem, igazi ellenzékiséget meg igazi harcot meg igazi összefogást. Meg igazi parizert – na nem a végét, hanem azt a jó, szaftos közepét. Ő is hozott, na nem tömjént, hanem paprikás krumplit, egész vasfazékkal.
Keresgéljünk történelmi párhuzamokat!
Jakab volt a mi igazi kisnyilasunk, akinek Rákosi elvtárs (Heller Ágnes és Gyurcsány Ferenc) oly látványosan megbocsátott. Ugyanis a Rákosi elvtársak mindig híján vannak megfelelő képzettséggel bíró verőlegényeknek és demagógoknak, akik, úgymond, a „nép” hangján szólnak a „néphez”. Szegény nép meg áll, és nem is érti az egészet, csak azt érzi meg csalhatatlanul, hogy 1. mélységesen lenézik; 2. teljesen hülyének nézik; 3. alapvetően megvetik.
(A három pont természetesen szorosan összefügg, akárcsak az „igazi” ígérgetése a politikai és egyéb gazemberségekkel.)
Szóval jött a Jakab, és ígért igazit, és nem okozott csalódást. Maradéktalanul hozta, amit tudott. Posztolt parizeres-piros aranyos képeket, paprikás krumplis képeket, krumplis zacskókat lóbált a Parlamentben, és akkora büdös bunkó volt, amilyet talán 1952 óta nem láttak a Tisztelt Ház falai.
Ha Jakab negyven évvel ezelőtt nagyfiú lett volna, egészen biztosan belép a Munkásőrségbe, és olyan tuningolt Zsigulival jár, aminek a sebváltója le van vágva rövidre, a hátsó ablakban pedig lett volna egy bólogató kutyus meg a casco matricából összevágva az, hogy csao, a slusszkulcsán meg egy nagy mókusfarok díszlett volna.
De Jakab akkoriban még kisfiú volt, s amikor megnőtt, maradt neki a Jobbik, aminek egészen az elnökségéig vitte, s ebbéli pozíciójában a sok-sok „igazi” ígéretével le is harcolta pártját a béka feneke alá.
S ekkor jött Gyöngyösi.
Ő afféle Károlyi Mihály.
Tud késsel-villával enni, valószínűleg voltak odahaza könyvei, amiket, felteszem el is olvasott, a parizer-Piros Arany kombó helyett talán eljutott a ham and eggs élvezetéig is, továbbá a disznótoron nem úgy táncikál, mint a Jakab, és nem a Földi Pista a legjobb barátja. És ez nyilván hallatlan fejlődés, persze, s ezt nem győzzük hangsúlyozni, a Jakabhoz képest.
Csak hát, ha már Károlyi, akkor emlékezzünk: Károlyi már 1912-ben együtt szónokolt Miskolcon (pont ott!) Jászi Oszkárral és Landler Jenővel, micsoda illusztris társaság ez, főleg egy grófnak! Aztán Amerikába ment előadókörútra – na kivel? Hát Kunfi Zsigmonddal! Aztán 1918-ban ellenkormányt hirdetett, olyanokkal együtt és szövetségben, mint a Jászi-féle polgári radikálisok, a Kunfi-féle szociáldemokraták. Mennyi „igazi”, igaz?
Aztán persze meggyilkolták Tisza Istvánt.
Aztán kisvártatva Károlyi lemondott, és jöttek Kun Béláék meg a kommunisták.
És ők is olyan nagyon igaziak voltak.
Nos, hát így készül mindenféle „igaziságra” a mi Gyöngyösi Mártonunk, csak ő nem Amerikából meg Párizsból tért éppen vissza, hanem Brüsszelből, ahol megkapta már a megfelelő kiképzést, bármit jelentsen is ez, és nagy, igazi dolgokat ígér. Ilyenkor pedig a hozzáértő hallgatóság egyfelől elmosolyodik, másfelől undorodik kicsit. És aztán csak ülünk, és várjuk az új igaziakat. Akiket majd a Gyöngyösi „fel is fog rázni” – ahogy ígéri.
Hja kérem, ha már egyszer a zsidó származású képviselők „szükséges listázásával” és összeírásával nem sikerült felrázni őket annak idején, akkor ki kell találni valami újat!
A parizer nem jött be. Most az „igazi konzervativizmus” van soron. Lerágom a tíz körmömet izgalmamban…
