Valamivel reggel nyolc óra után érünk ki a Csongrád-Csanád megyei Röszke térségében álló ideiglenes biztonsági határzárhoz. Ritka pillanatban érkezünk, éppen hatalmas a nyugalom. Sem a határ innenső, sem a túlsó oldalán nincs mozgás, a két kerítés között sem látunk járőrt. Ez az idilli állapot alig egy-két percig tart, mert a távolban csakhamar megpillantunk két egyenruhást, akik egy migránst kísérnek. A férfi hamarosan visszakerül Szerbiába.
Eközben megérkezik a helyszínre a Szeged Határrendészeti Kirendeltség egyik munkatársa, aki megerősíti, hogy a kezdeti pillanatokban megtapasztalt béke és nyugalom mennyire ritka manapság a magyar–szerb határon. Az illegális bevándorlók és a csempészésükre kiépült bűnszervezetek óriási munkát adnak a határt védő rendőröknek, katonáknak és az őket segítő mezőőröknek, polgárőröknek és önkormányzati rendészeknek. A rendőrségi rádió szinte egy pillanatra sem hallgat el, megállás nélkül érkeznek az utasítások és jelentések. A bevándorlók folyamatos tevékenységének persze kézzelfogható nyomai is vannak, mert többfelé lehet látni, hogy egy-egy betörési kísérlet után a kerítést helyreállították. Emellett a határzár közelében eldobott különböző tárgyak is arról árulkodnak, hogy a migránsok szüntelenül próbálnak átjutni a magyar határkerítésen.
Összehangolt akciókkal védekeznek
Amint kelet-nyugati irányban haladunk Mórahalom felé, egyszer csak érkezik a rádióban a jelentés, hogy nem sokkal korábban egy huszonhárom fős és egy tizenkilenc fős csoport átjutott a határzáron, és megpróbálnak észak felé kereket oldani. Miután a közelben levő, nagyon komoly helyismerettel rendelkező járőr megkapja a koordinátákat, azonnal elindul a terület felé. Útközben megerősíti, hogy
a sajtóban olvasható, hallható hírek teljes mértékben igazak, a migránsok valóban egyre többen jönnek, erőszakosabbak és agresszívabbak, a szerb oldalon még fegyvernek látszó tárgyat is látnak náluk olykor, éppen ezért valóban nagy szükség van a határvadász egységek felállítására.
Egyelőre az jelenti a nagy segítséget, hogy jelentős cseh és osztrák rendőri erők támogatják a magyar egyenruhások munkáját. A határ megvédéséhez szükség van a minél szélesebb összefogásra, hiszen a migránsok egyre kifinomultabb taktikával próbálkoznak. Mostanában a gyakorlat az, hogy a migránsokat irányító szervezett bűnözői csoportok akár több száz főt lehoznak egyszerre a magyar–szerb határhoz, majd szétosztják a tömeget tíz-húsz fős csoportokra, és egyszerre több helyen rátámadnak a kerítésre, így igyekeznek elvonni a rendőri állományt. A tömeg irányítói és más velük együttműködő hangadók rendkívül agresszívak, üvegekkel, botokkal és kövekkel dobálják meg a rendőrségi járműveket, amelyekben próbálnak kárt tenni. Mivel a bevándorlók támadása nagyon kiterjedt és összehangolt, olykor egy-egy csoportnak – főképp létrák segítségével – sikerül átjutnia a kerítésen. Őket mélységben kell elfogni, ez történik most is.
Egy percig sem hallgat a rendőrségi rádió
– Itt ment át a csoport, és bevette magát a mellettünk levő erdős-cserjés területre – mutat a homokban található nyomokra a járőr. A szakember nagyon határozottan állítja, hogy szerinte legalább tucatnyi migráns keresztezte a földutat.
Ami ezután következik, olyat leginkább filmekben láthatunk, a járőr úgy dolgozik, mint a legtapasztaltabb nyomkövető indiánok. Körbeautózza a területet, és a nyomokat vizsgálja. Többször is megáll, de mindannyiszor továbbhalad, mert biztos benne, hogy régebbi jeleket lát. Szemügyre vesz minden eldobott szemetet, hátrahagyott tárgyat, beleszimatol a levegőbe, majd amikor körbeér, határozottan állítja, hogy az illegális bevándorlók a területen húzták meg magukat. Nem mentek tovább, hanem estig a növényzetben elbújva várják a szállítókat. Visszaérve a nyomokhoz a járőr azonnal kiszáll az autóból, majd beveti magát az erdőbe. Alig telik egy-két perc, és kiderül, az előzetes felderítés alapján helyes következtetésre jutott, a közelről érkező hangos szavak ugyanis arra utalnak, megvannak a migránsok.
Végül a helyszínre érkező két mórahalmi rendőrrel huszonhárom, magát tunéziainak valló illegális bevándorlót, köztük egy nőt terelnek ki a földútra, ahová rendőrségi szállító jármű érkezik majd értük.
Ezt a csoportot ezzel elfogottnak tekinthetik, de a járőr biztos benne, ezt súgják az ösztönei, hogy a kisebb, tizenkilenc fős társaságnak is ebben az erdőben kell lennie. Egy rádióüzenet azonban egy rövid időre elvonja a figyelmét, lakossági bejelentést érkezik arról, hogy percekkel ezelőtt az egyik tanya közelében újabb húsz-huszonkét fős migráns csoportot láttak. A járőr pontosítani igyekszik a helyszínt a bejelentővel, de kiderül, hogy egy kollégája közelebb van a területhez, ezért végül ő ered a társaság nyomába.(...)
A teljes cikk ITT érhető el.
Magyar Nemzet
