Nem bólint majd elismerően minden liberális a következő okfejtésre, de sebaj, túléljük. Orbán Viktor tegnapi magas szerb állami kitüntetéséről Ernst Jünger példázata jutott eszünkbe. Nevezett úr úgy vélte, otthonunkat nem is annyira az alkotmány, mint az ajtóban fejszével és fiaival felbukkanó családapa vezeti. A meghökkentő kép teljességgel érvényes, mondhatnánk, hajszálpontos.
Tény, hogy az államnak jobb, ha családapák vezetik, mint partvonalról bekiabáló senkik. Az is jó, ha az illető kezében fejsze van (ne ijedjünk meg, itt csak pusztán tekintélyt jelent), nem pedig az alkotmány, hiszen kormányozni nemcsak paragrafusokkal, hanem emberi ésszel, szívvel szükséges. Továbbá rendkívül indokolt, hogy a politikus ne félhomályos szobában búslakodjon egyedül, hanem a hozzá tartozó illetékesekkel járjon-keljen: több szem többet lát, ugye.
Szerbiában és Magyarországon – szerencsére – leginkább fejszéket, családapákat, továbbá a „fiaikat”, vagyis velünk rokonszenvezőket látunk. Mindez csapás az önző, besavanyodott globalistáknak, de remek hír a hazaszerető embereknek. Cseppet sem mellesleg Szerbiának és Magyarországnak azért lehet saját, és reméljük, egyre inkább közös útja, mert polgáraink többsége ugyanúgy gondolkodik Európáról, nemzetről, hitről, hagyományról, családról.
Bevallom, a délszláv háború idején nem gondoltam volna, hogy valaha is szárba szökken a szerb–magyar barátság. Mivel azonban rendszeresen jártam és járok Bácskába és a Bánságba, sőt Belgrádba és még délebbre is, jó ideje tudom, hogy Orbán Viktor nemcsak a magyarok, de a szerbek körében is az egyik legbecsesebb politikus. Az összes általam ismert szerb úgy háromnegyede kemény nemzeti, ők pedig egytől egyig, kivétel nélkül ugyanúgy tisztelik a magyar miniszterelnököt, ahogyan Vucsics elnököt is. Nyilván nem véletlenül.
A mostani szerb–magyar barátság alapja kétségkívül mindkét országban ugyanaz: hosszú, évtizednél hosszabb kormányzás, nagy és megismétlődő lakossági támogatás, kiszámítható jövőkép, és nem utolsósorban az ellenzék hihetetlen blődsége, ostobasága. Igen, Szerbiában is… Az a tény, hogy Orbán és Vucsics gyakorlatilag mindenben szót ért egymással, hogy fogták a fejszét, és a fiaikkal megjelentek az ajtóban, felbátorította a délvidéki magyar közösséget is. Magyarnak álcázott globalisták próbálták eltüntetni, megpuccsolni a Vajdasági Magyar Szövetséget, de akárcsak Belgrádban és Budapesten, ott is egy kézben a hatalom. Pásztor István mindkét kormányzó erő megbízható partnere.
Két témát hadd emeljek ki a sok közül! Egyrészt a belgrádi kormány örömmel fogadja és minden eszközzel segíti, hogy a délvidéki magyar gazdák magyarországi mezőgazdasági támogatást kapjanak. Ennek a ténynek a nagyszerűségét csak a helyszínen lehet igazán felmérni. Másrészt Magyarország szinte erőn felül, önzetlenül védi Szerbia érdekeit az Európai Unióban. Egyszer majd Brüsszelben fel kell tenni azt a nagyon logikus kérdést, hogy ha Románia és Bulgária alanyi jogon, Észak-Macedónia, Albánia vagy éppen Grúzia pedig terv szerint annyira európai állam, hogy az unióban a helyük, akkor Szerbiát miért utasítják el? És ki védi meg a Boszniában, Koszovóban, máshol élő szerb kisebbséget? Egyáltalán: ez a mai Szerbia szerintük nem változott előnyére, nem fejlődött, nem európaibb, mint huszonöt évvel ezelőtt?
Mi tudjuk a választ. A szerb–magyar kapcsolatok pedig olyan jók, hogy csak akkor ronthatók el, ha Belgrádban vagy Budapesten a patrióták fölé kerekednek a globalisták. Erre azért még várni kell… Addig is barátsággal és tisztelettel köszöntjük szerb barátainkat, mellettetek állunk, megértünk és támogatunk titeket!
Borítókép: Orbán Viktor kormányfő és Alekszandar Vucsics szerb elnök sajtótájékoztatót tart a belgrádi elnöki hivatalban 2022. szeptember 16-án. Ezen a napon adta át a szerb államfő a magyar miniszterelnöknek a Szerb Köztársaság Érdemrendje kitüntetést. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
