A műsor egy „dögös kis Pride-dal kezdődött” – ahogy beköszöntőjében Bayer Zsolt megfogalmazta.
„Messze a legszimpatikusabb mondatot Nádasdy Ádám – érintett – mondta ki, aki jelen volt a budapesti felvonuláson, és egy neki szegezett mikrofonba azt mondta, hogy ’én nem LMBTQ vagyok, hanem csak úgy egy kis b.zi'... Ez tökéletes, szerintem ebben minden benne van, amit erről az egész dologról tudni kellene"
– kezdte felvezetőjét Bayer Zsolt, aki felolvasott egy írást, amelyben az angol szerző azt taglalja: ma nem a homoszexuálisokat üldözik, hanem leginkább azt, aki kritizálni merészeli őket – mondta a műsorvezető.
„Két észrevételem van. Az egyik: óriási sikerként értékelték, hogy a felvonulás ellen tüntetőket szorították kordonok mögé, míg ők büszkén menetelhettek. Én ezt egy tragikus momentumnak látom. Ugyanis akárhogy nézzük, keverjük-kavarjuk ez mindenképpen egy kisebbség, amelyik elképesztő agresszivitással és arroganciával akarja rá kényszeríteni a többséget, hogy őt tiszteljék, felnézzenek rá, és legyenek ők a nemzeti büszkeség letéteményesei. Ezt helytelenítem és nagyon szomorúnak tartom. Ott tartunk, hogy aki ezzel nem ért egyet, azt kordonok mögé zárják"
– fogalmazott Bencsik András, aki szerint „eszelős pofátlanság ahogy ez a propaganda nyomul”, miközben „alpári demagóg hazugságokat” terjeszt a liberális média a homoszexuális lét előnyeiről, például arról, hogy mekkora gazdasági hasznot hoznak az azonos neműek által kötött házassági rendezvények.
„Nem pont úgy van, ahogy mondod. Mert ez az LMBTQ ’gazdaságtan’ szerint a homoszexuálisoknak nincsen gyerekük. A gyerekek felzabálnak, mindent megesznek, ruházni kell őket, iskolatáskát vásárolni. Elmegy az ember, kicsit nagyobbak lesznek, pont ugyanannyiba kerülnek, mint egy felnőtt – sőt, egyébként a fröccs olcsóbb a strandon, mint a jégkrém –, a gyerek tulajdonképpen többe kerül, mint egy felnőtt, tehát a heteróknak nincs annyi pénze, mint a homoszexuálisoknak. Többet tudnak költeni fajlagosan az esküvőre”
– reagált a Magyar Demokrata főszerkesztőjének szavaira Huth Gergely.
Szentesi Zöldi László úgy látja, beszélgettek a sajtóban erről nem egyszer, és a témával kapcsolatban az embernek nagyon új gondolatai már nincsenek.
„A homoszexuális lobbi a világban a legerősebb szervezetek egyike. Az erőssége abban van, hogy nem látható. A csápjai belenyúlnak minden politikai pártba. Ott vannak minden egyesületben, és akik hozzátartoznak ehhez a titkos, hatalmas lobbihoz, azoknak az identitásában ez a legelső helyen áll. Ez azért fontos, mert el kell gondolkodni a jobboldali, baloldalisági megosztás híveinek arról, hogy mennyire értelmes ebben gondolkodni. Egy olyan titokról van szó, amelynek a hordozói összetartanak. És itt van egy hatalmas különbség. A jóérzésű emberek közülük magánügyként kezelik ezt. Ahogyan magánügy is. Egyébként minden kulturált, nemhogy demokratikus, hanem minden kulturált társadalomban magánügynek számított. Amit én nem értek: akik ezt közüggyé akarják dagasztani, miért fogják ki a szelet a saját vitorlájukból? Hiszen van egy őrületes logikai ellentmondás. Ha ők ezt közügyként akarják ábrázolni, a pride hívei odaviszik a felvonulásra közügyként, akkor abban a pillanatban ők maguk állítják, hogy ez többé nem magánügy. Tehát nincs joguk arra, hogy toleranciára intsék a többségi társadalmat, hiszen aki nem tartozik közéjük, az úgyis egyénenként fogja megítélni azt az embertársát, aki oda tartozik. Az hogy valaki homo- vagy biszexuális, az önmagában még nem menlevél"
– húzta alá a Magyar Demokrata főmunkatársa, majd hozzátette: nem tiszteletreméltó aki homo- vagy biszexuális, ahogy az sem, ha valaki heteroszexuális. Szerinte húsz év alatt oda jutott a világ, hogy a homofóbia „halálos bűn”, ami mellett az antiszemitizmus „már a fasorban sincs”.
A műsor folytatásában a rendszerváltozás kezdetét is felidézték, és megvitatták a stúdióban ülő vendégek, miként mentette át az állampárt a hatalmát a médiában, illetve miként játszották át az állami vagyont magánkezekbe.
Hír TV
