Kovács Attila neve mára összeforrt a hazai és nemzetközi mestercipészettel. Az erdélyi születésű szakember családi örökségként viszi tovább a szakmát, bár egykoron egyáltalán nem így képzelte el életét.
Zsebpénz-szerzés miatt édesapjának segédkezett, majd annyira megkedvelte a mesterséget, hogy el is kezdett benne dolgozni, először minta készítőként, amit a mai nyelven dizájnerek nevezhetnénk. Néhány olyan anyagot is megnéztünk, amiből a versenyre szánt cipők készültek. A mester először egy koncepciót gondol ki, ha meglát egy új bőrt.
Attila összesen négy cipővel nevezett a három évente megrendezett németországi világversenyre, melyen tizenhat ország mestercipészei képviseltették magukat. Tarolt a lábbelikkel, hiszen mind aranyérmes lett, valamint a nagydíjat is bezsebelte.
