Rejtélyes, élőlény a szarvasgomba. Sokan úgy vélik afrodiziákum, a fűszeres nehezen meghatározható zamatú gomba. Az olaszoknál van egy közmondás, ami éppen erre utal: „Aki erkölcsös és erényes életet feliratszeretne élni, az ne kóstolja meg a szarvasgombát”.
Szintén szerelmi serkentő hatásáról mesél a legenda, miszerint a gímszarvasok szeptemberben-októberben a párzásuk előtt feltúrják az erdők talaját, és előszeretettel fogyasztják el a föld alatti csemegét, amitől a nőstény utáni vágyuk szinte az őrületig fokozódik.
A serkentő hatásáról ismert hiedelmek, és legendáknak köszönhetően, már az ókor óta jól ismert fűszer. Azonban egy jó szarvasgombának az értékét inkább az illata mint mennyisége határozza meg.
Ulrich József saját szabadalma alapján telepíti a szarvasgombát, nem ültetvényes rendszerben. Erdőket telepít, hiszen a szarvasgomba szimbiózisban él a tölgy a hárs és a mogyoró gyökerein. Így teljesen természetesen élnek, különösebb agrár technológiák bevetése nélkül.
