A bizottság a 13 új kulturális helyszín mellett egy már meglévő mexikói kulturális helyszínt is bővített. A romániai aranybányászatáról híres Verespatakot és környékét pedig egyidejűleg felvették a veszélyeztetett világörökségi listára is, amíg a kitermelés miatt az épségét fenyegető veszélyek el nem hárulnak.
Az újonnan felvett kulturális világörökségi helyszínek között szerepel a "Rajna-menti Jeruzsálemként" emlegetett régió. A németországi Mainz, Worms és Speyer városok a zsidó kultúra központjai voltak a középkorban. A korszakból fennmaradt zsidó központok között vannak temetők, zsinagóga és rituális fürdőház is.
A Római Birodalom határai világörökségi sorozathelyszínből a konferencián a Rajna és a Duna mentén húzódó limesrész került terítékre. A bizottság a dunai limesről szóló vitát elnapolta, de a Rajna mentén fekvő szakasz megkapta a világörökségi státuszt. A Rajna-menti szakasz a Rheinbrohltól a hollandiai Északi-tengeri partvidékig tart.
Kulturális helyszín lett a Riviéra téli üdülővárosa, Nizza. Az olasz határ közelében az Alpok lábánál fekvő mediterrán város enyhe éghajlatának és tengerparti fekvésének köszönhetően válhatott téli kozmopolita üdülőhellyé.
Az indiai Dholavira, a harappai civilizáció déli központja a száraz Khadir szigetén található Gudzsarát államban. A Kr. e. 3000-1500 között lakott ősi város az egyik legjobban megőrzött városi település ebből az időszakból Délkelet-Ázsiában. Gudzsarát államban Dholavira már a harmadik világörökségi helyszín.
A világörökség része lett az iráni Havraman-Uramanat kulturális helyszín. A havrámi nép egy földműves, pásztorkodó kurd törzs, amely körülbelül i. e. 3000 óta lakja a régiót. A Zagrosz-hegység szívében, Kurdisztán és Kermanshah tartományokban, Irán nyugati határa mentén fekvő terület két részből áll: a közép-keleti völgyből és a nyugati völgyből, amelynek lakossága az évezredek során alkalmazkodott a zord hegyvidéki környezethez.
Japán északi részéről az őskori Dzsómon-kultúra lelőhelyeit vették fel a listára. A helyszín 17 régészeti lelőhelyet foglal magában Hokkaidó szigetének déli részén és Tohoku északi részén. A leletek a Dzsómon-kultúra 10 000 éven át tartó fejlődéséről, valamint összetett hitrendszeréről és rítusairól tanúskodnak.
A Latin-Amerika térségben öt újabb világörökségi helyszín van: a brazíliai Roberto Burle Marx botanikus kert, a perui Chankillo napobszervatórium, az uruguayi Atlántida templom, a Chincorro kultúra helyei Chiléban és a mexikói Tlaxcalában lévő Miasszonyunk katedrális.
A Rio de Janeiro nyugati részén elterülő trópusi botanikus parkot a brazil tájépítész 1949-től mintegy 40 éven át építette, fejlesztette 350 őshonos trópusi és szubtrópusi növényfaj és a modernista stílus rajzainak felhasználásával, hogy egy "élő műalkotást, egy tájlabortóriumot" hozzon létre. A kert nagy hatással volt világszerte a modern kertek fejlődésére. Ez a világ első modern trópusi kertje, amelyet felvettek a világörökség listájára.
A perui Casma-völgyben fekvő ősi Chankillo obszervatórim az amerikai kontinens legősibb napobszervatórima, amelyet több mint kétezer éve építettek. Az egymás mellett sorakozó 13 torony segítségével a Nap látszólagos mozgását lehet követni egész évben.
A Montevideótól 45 kilométerre található uruguayi Estacion Atlántida templom, Eladio Dieste mérnök munkája, amelyet az olasz paleo-keresztény és a középkori vallási építészet ihletett. Az 1960-ban felszentelték épület a latin-amerikai modernista építészet kiemelkedő példája.
A chilei chinchorro kultúra helyei az Atacama-sivatagban i.e 5450-890 között élt nép hagyományait tükrözik. Az egyiptomiaknál jóval korábban ismerték és alkalmazták a mumifikálást, a halottak konzerválásának különleges eljárását.
A mexikói Tlaxcalában lévő ferences rendi Miasszonyunk katedrális és kolostor része annak az első templom-és kolostor építési programnak, amely 1524-ben kezdődött Mexikó északi részeinek kolonizálás és evangelizálása céljából. Egyike annak az öt kolostornak, amelyeket a ferencesek, a Domonkos-rendi és az Ágoston-rendi szerzetes építettek. Három maradt fenn közülük, kettő már korábban a világörökség része lett.
Az arab világból a Jordánia középső részén elterülő as-Salt ősi városa került fel a világörökségi listára A Balqa-felföldön, mintegy 790-1100 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő település az ottomán birodalom idején virágzó kereskedelmi központ volt. A város központjában mintegy 650 történelmi jelentőségű épület áll, amelyek a helyi hagyományokat az európai stílusokkal keveredve tükrözik.
Afrikából az Elefántcsontpart északi részén épült nyolc mecset, amelyek a nyugat-afrikai szavannai térségre jellemző 17-19-századi szudáni stílust képviselik, is felkerült a világörökségi listára. A térségben épült több száz ilyen mecsetből csupán 20 maradt fenn.
MTI
