– Milyen darabokat láthatunk az új évadban?
– Ősszel egy népszerű és klasszikus mesét mutatunk be, amely Urbán Gyula regényéből készült: Minden egér szereti a sajtot. Gulyás László írt hozzá zenét. A téli ünnepek környékén egy igazi kabaréval készülünk. Ez a műfaj annyira elfeledetté vált, pedig a pesti kabaré híres volt. Ezt szeretnénk feléleszteni. Annál is inkább, mert ez a színház annak idején mulatónak épült. A mulató és a kabaré pedig nincs messze egymástól. A régi, hagyományos, klasszikus kabaréjeleneteket, kuplékat adjuk majd elő. Az évad második felében Esztergályos Cecília Kossuth-díjas színművésznő születésnapjára készülünk Vajda Katalin Se itt, se ott című darabjával, melynek ő lesz a főszereplője. Ez lesz a születésnapi jutalomjátéka. Szinte az egész társulat játszik benne, Nagy Viktor rendezi. Molnár Ferenc Vörös Malom című színdarabja Csiszár Imre rendezésében a jövő évad előbemutatója lesz. Ez egy igazi unikum. A „jó ember” kereséséről szól, ami bizony nagy feladat, de mindig érdemes keresni.
– Korábbi nagy sikerrel futó előadásaik továbbra is repertoáron lesznek?
– Természetesen. Például A Feltámadás Makucskán című előadás. Ez a darab egy különlegesség. Szabó Dezső művéből Fazekas István írt egy színdarabot, melyet valószínűleg kevesen ismernek. Ezt meg kell nézni annak, aki még nem látta. Az élet kapuja című Herczeg Ferenc-darabunkat is ajánlom a nézők figyelmébe. Színhelye Róma, 1512. II. Gyula pápa már nagybeteg, a bíborosok pedig az új pápa megválasztását tervezik, ki-ki érdeke szerint. A reneszánsz Róma bujasága nem kerüli el az egyházat sem. A féktelen tivornyák világába érkezik meg Esztergom érseke, Bakócz Tamás, hogy a haldokló II. Gyula pápa utódja lehessen.
– Nehéz helyzetben vannak a kulturális intézmények az energiaár-robbanás miatt. Mit tudnak tenni a színház működése érdekében?
Sok színész van az Újszínházban, akinek van saját előadóestje, köztük Gregor Bernadett és Jánosi Dávid, sőt ketten közösen is játszanak a Pilátus éjszakája című darabban. Ezt Rómában is előadtuk. Brunner Márta Zrínyi Ilonáról szóló estje is nagyon érdekes. Ezeket a darabokat helyezzük most előtérbe. A nagy drágaság miatt valóban nehéz helyzetbe kerülnek a kulturális intézmények. Drágul a faanyag, pedig a díszletek nagy része fából készül. Drágul a munkadíj, a rezsire nem is merek még gondolni. Visszanyúlunk a gyökerekhez, magához a színészhez. A színészi munka és a művészeti produktum az, amit újra vonzóvá próbálunk tenni a látvány mellett. Valljuk be, a látvány eléggé eluralta a színházművészetet. A lényegről, a színészről levette a fényt. Megpróbáljuk ezt a fényt újra a színészre irányítani.
Fotó: Havran Zoltán
