Grosics Gyula 1926-ban született Dorogon. Édesanyja papnak szánta, ám 13 évesen már a helyi futballcsapat kapuját őrizte. A szülői tanács miatt később a világon először – a papi reverendához hasonló – fekete kapusmezben állt a gólvonalra, innen kapta a Fekete Párduc becenevet.
A dorogi évek után a MATEOSZ, majd 1950-től a Honvéd kapuját őrizte, amellyel háromszor volt magyar bajnok. 1947-ben volt először válogatott, 86-szor lépett pályára nemzeti színekben. Három világbajnokságon szerepelt. Az Aranycsapat első számú kapusaként 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes volt, és ő védte a magyar válogatott kapuját a Wembley-ben, amikor az évszázad mérkőzésén a magyar válogatott 6-3-ra legyőzte Angliát.
| Emlékezés |
| 18 óra 30-kor a Hír Televízió egy korábbi interjújának megismétlésével adózik Grosics Gyula emlékének. |
„Számomra érzelmileg ez a csapat óriási szolgálatot tett. A tizenötmillió magyarnak határon belül és kívül. Abban az időben kegyetlen, véres időket éltünk. Börtönök, akasztófák, internálótáborok, félelem, csengőfrász. Ebben a társadalmi helyzetben kialakult egy csapat, amely ha csak néhány 90 percre, de magával tudta vinni a tizenötmillió magyart. Én hosszú időn keresztül úgy éreztem, hogy nem 11-en játszunk az ellenfelekkel szemben, hanem tizenötmillióan” – mondta korábban Grosics Gyula a Hír TV-nek.
Grosics Gyula élete legfájóbb tragédiájának nevezte az 1954-ben, Bernben elveszített világbajnoki döntőt. „Amikor elkezdték játszani a német himnuszt, akkor érzékeltem, a meccs után, hogy itt valami furcsa dolog történt. Nem ez volt megírva. Az előzetesben. Nem a német himnuszt, hanem a magyart, a mi himnuszunkat kellene játszani. Akkor tudatosodott bennem, hogy a magyar csapat, az Aranycsapat a labdarúgás történelmének legkegyetlenebb vereségét szenvedte el” – mondta a Fekete Párduc.
Az elveszített vb-döntő után máig tisztázatlan okokból letartóztatták, az ÁVH hazaárulással és kémkedéssel vádolta. Rendszeresen megfigyelték, jelentettek róla. A nemzeti csapatban egy évig nem léphetett pályára, a Honvéd együttesét el kellett hagynia, vidékre száműzték, a Tatabánya játékosa lett.
1956-ban a Honvéd hívására részt vett a kispesti klub dél-amerikai túráján, a magyar forradalom kirobbanása után azonban több társával ellentétben nem disszidált, hanem hazatért Magyarországra, ahol ismét eltiltották. „Rio de Janeiróban elvittek minket a Krisztus-szoborhoz. És én néztem, és tudtam, hogy a világ egyik leghíresebb alkotása előtt állunk, és nekem a Gellért-szobor jutott az eszembe, hogy jó, szép és világhírű, de azért nekem a Gellérthegy a Gellért-szoborral többet jelent. Rájöttem, hogy nem lehet úgy élni, hogy az ember örökös összehasonlításokat tesz az elhagyott és az új körülmények között” – mondta Grosics.
Az 1962-es chilei világbajnokság után a Ferencvárosban folytatta volna pályafutását, ám felsőbb utasítására nem igazolhatott a zöld-fehérekhez. Amikor ezt közölték vele, bejelentette visszavonulását. Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Nyugdíjba vonulásáig a Volán Sport Club elnöke volt. „Számomra a világon Magyarország jelentette a legtöbbet” – mondta.
Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója délelőtt 11 óra 20 perckor, álmában hunyt el. Nyolcvannyolc éves volt.
Buzánszky: Örökre a barátom
Buzánszky Jenő, aki Grosics Gyula halálával az egyetlen élő tagja maradt a legendás Aranycsapatnak, mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről. A távirati irodának azt nyilatkozta: épp ma délután kellett volna Grosiccsal Berlinbe utazniuk, a Német Labdarúgó Szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre, de betegsége miatt Grosics már korábban lemondta az utat. Buzánszky Jenő úgy fogalmazott: remélte, hogy felgyógyul és ismét közösen mehetnek majd ünnepségekre és baráti összejövetelekre. Hozzátette: Grosics örökre a barátja marad.
A miniszterelnök Facebook oldalán reagált a Nemzet Sportolójának halálhírére. Orbán Viktor azt írta: Isten nyugosztalja a Fekete Párducot. Részvétüket nyilvánították a parlamenti pártok is. Grosics Gyulát a Magyar Labdarúgó Szövetség és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekinti.
Mindannyiunk kincse volt
A XI. kerületi Grosics Gyula általános iskola évzáróján Simicskó István sportállamtitkár a Hír Televíziónak azt mondta, a legendás sportoló halála nemcsak a családjának jelent pótolhatatlan veszteséget, hanem az egész nemzetnek.
– Mérhetetlen fájdalom és szomorúság van a szívemben és azt hiszem, hogy minden magyar ember szívében. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar sportbarát közösséget, a magyar nemzetet. Gyula bácsi egy igazi nemzeti kincs volt, mindannyiunk kincse – fogalmazott a sportállamtitkár.
