Ukrajna nem egyesíti az EU-t, mint azt az elmúlt hónapok politikai mantrázása sugallta, hanem éppen ellenkezőleg: megosztja. Ezt vélhetően az integrációs szervezet vezetői is egyre világosabban látják. Más kérdés, hogy nyíltan erről nem beszélnek.
Tetteik bizonyítják: az utolsó pillanatban, a december közepére tervezett Európai Tanács- (EUCO-) csúcs előtt az EU-vezetők kapkodva utazgatnak a gyújtópontok, Berlin, Kijev, Budapest között, próbálják kivasalni az ellentétektől egyre jobban gyűrődő EU-t – csak néhány nap választ el az egyik legnehezebbnek ígérkező, december közepén összeülő EUCO-csúcstalálkozótól, és néhány hónap a kulcsfontosságú 2024-es európai parlamenti választásoktól.
Emellett az EU-ban, amelynek a célja a közös piac és az „európai értékrend” védelme, egyértelműen és többek számára aggasztóan az utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Példa rá Kijev – írja a VG.hu.
Ukrajna sem nem különösebben demokratikus, sem nem liberális államberendezkedésű ország,
viszont Oroszország legfontosabb szomszédja, amely Európa legtöbb, legjobb minőségű termőföldjeit birtokolja (stratégiai adottság!), és hogy ezek a földek ténylegesen kinek a tulajdonában vannak, nehéz megválaszolni. Mégis az EU-csatlakozási sor elejére tették a moldávokkal együtt (Grúzia tartalékban: vélhetően a fő kritérium, hogy mennyire hajlandó elhatárolódni Moszkvától), miközben az EU-felvételre türelmesen várakozó balkániakban forr a düh a jobbról előzők láttán. Szkopjéban (2005 óta vár a felvételre), Pristinában (2010), Belgrádban (2012) tisztában vannak vele, hogy Kijev (2022) és Chisinau (2022) felvételét nagymértékben brüsszeli politikai (és gazdasági) érdekek mentén szorgalmazzák.
Már nem Budapest a fő kerékkötő, hanem Berlin, Olaf Scholz német kancellár – legalábbis a Politico európai kiadásainak gyökerét adó brüsszeli napi hírlevél (Brussels Playbook) sztárszerkesztője, írója, a Politico diplomáciai főtudósítója, Jacopo Barigazzi szerint.
A két éve a német Axel Springer Verlag ellenőrzése alatt működő Politico is azt írja, hogy noha a magyar kormányfő hosszú távon gondolkodik, a szlovákiai, hollandiai fejlemények rövid távon is őt támogatják.
Berlin nem hivatalosan panaszkodik, hogy milyen álszentek az Ukrajnát segítő EU-tagállamok, amelyek saját, lecserélésre szánt, elavulóban lévő fegyverzetüket – Dánia, Hollandia – miután megkapták az első, egy generációval újabb amerikai F–35-ösöket, az öregecske, Block 15-ös F–16-osokat – segítségként odaadják Ukrajnának, miközben pénzeket kasszíroznak be ezért az EPF-ből, az Európai Béke Mechanizmusból. Szándékosan adhatták a szerveződésnek a homályos értelmű-rendeltetésű (az EU-dokumentumokban off-budget funding mechanismként, költségvetésen kívüli kifizetőhelyként emlegetik) EPF nevet. Emellett az EU-eszközhiány enyhítésére Charles Michel ET-elnök „védelmi kötvények” kibocsátását szorgalmazza.
A teljes cikket a VG.hu-n olvashatják.
