Amire nem volt képes egyévnyi politikai csatározás és három választás, azt elintézte a koronavírus: vészhelyzeti egységkormány alakul Izraelben. Tűz és víz – a Likud vezére, Benjamin Netanjahu, valamint a Kék-fehér szövetség elnöke, Beni Ganc – egyezett ki egymással. Csütörtökön már a feje tetejére állt a törvényhozás: azok a jobboldali-vallásos képviselők, akik eddig Ganc ádáz riválisai voltak, most házelnöknek választották őt, míg korábbi szövetségesei kihátráltak mögüle.
A márciusi választáson 33 mandátummal második legnagyobb erőként szereplő centrista Kék-fehér nevű pártszövetséget alapvetően három alakulat alkotta: az Izrael Ereje Beni Ganc, a Jes Átid (Itt a Jövő) Jaír Lapid és a Telem Móse Jáálon vezetésével. A kiegyezéssel ez a társulás felbomlik, Ganc saját 15 képviselőjét kivezeti, a Kék-fehér maradék része – ugyanezen a néven – pedig várhatóan ellenzékben folytatja. – Nem rángathatjuk bele Izraelt egy negyedik választásba ezekben a vészterhes időkben, mikor a koronavírussal küzdünk – indokolta döntését a vezérkari főnökből lett politikus, köszönetet mondva eddigi partnereinek a közös munkáért. A szép szavak ellenére korántsem sikerült békésre a búcsú. – A szemembe nézett, és azt mondta, soha nem ülne be ebbe a rémes kormányba. Én pedig hittem neki – vágott oda Jaír Lapid, aki szerint még a járvány sem lehet ürügy arra, hogy elárulják szavazóikat, és szövetkezzenek Benjámin Netanjahuval. Hozzátette, bízott Gancban, de ő ellopta és Netanjahunak ajándékozta a szavazatokat. A hirtelen ellenzéki pártvezérré előlépő politikus ezzel arra célzott, hogy a Kék-fehérnek megalakulása óta az volt a legfőbb kampányüzenete, hogy semmilyen körülmények között nem közösködnek a korrupcióval vádolt kormányfővel.
Hogy akkor mégis mi vezetett a 180 fokos fordulathoz? Kiszivárgott információk szerint a járvány kiszélesítette a Kék-fehéren belüli repedéseket. A szövetség egy része Lapid vezetésével azt szorgalmazta, hogy bő egy éven belül negyedszerre is tűzzenek ki választásokat. Csakhogy az már a márciusi voksolásból, továbbá a közvélemény-kutatásokból is látszott, hogy a szövetség várhatóan csak tovább gyengülne, a nép viszont egységkormányt, a patthelyzet feloldását szeretné. Ganc a válsághelyzetben ezért a kiegyezést választotta, azt az üzenetet sugallva, hogy Izrael stabilitása a legfontosabb a számára. Könnyen lehet azonban, hogy ezzel saját karrierjét is derékba törte, hiszen erősen kérdéses, hogy a politikai manőverek után a következő választásokon mi marad meg táborából.
Az alku pontos részletei egyelőre nem ismertek. Sajtóértesülések szerint Ganc csak rövid ideig tartja meg az egyébként befolyásos házelnöki posztot, a későbbiekben a külügyminiszteri pozícióra számíthat, szövetségesének, Gabi Askenázi volt vezérkari főnöknek pedig a védelmi tárcát szánják. Állítólag Netanjahu 18 hónapig vezetné a kormányt, majd rotációs alapon Ganc venné át a stafétát. Hogy mi a biztosíték arra, hogy a másfél év elteltével a miniszterelnök átadja a hatalmat, valamint nem írnak ki ismét előre hozott választásokat, azt egyelőre nem lehet tudni. Ahogy bizonytalan az is, egyáltalán ki kap majd helyet a kormánykoalícióban.
