A tartalomból:
- Izgalmas időket élünk itt Európában, mondhatnák azok, akik nem küzdenek a kifizethetetlen energiaszámlákkal, vagy azzal, hogy a tavasszal már nem tudnak szántani, mert olyan drága lesz a traktorba a gázolaj. Akiknek viszont ilyen mindennapi gondjaik vannak inkább úgy fogalmaznak, piszok egy világ van mostanában jobb lenne kidobni az egészet. Talán még hozzá gondolják azt is, nem is véletlen, hogy mindez így alakult. Sőt azt is érzik, az ő mindennapi gondjaikon valahol, valakik most nagyon sokat keresnek…Ha azt gondolnánk, hogy a pénzügyi háttérhatalom – nevezzük így, hiszen ez a név a leginkább elterjedt a leírására – nem tervez több tíz évre előre, és csak egyetlen egy, évtizedeken átívelő, tervet dédelget magában és hajt végre - nagyot tévedünk./ Az orosz-ukrán konfliktus kezdetén néhányan már figyelmeztettek, a proxy- háború egyik következménye lehet, hogy Európa egyes országaiban akár 60 százalékkal is emelkedhetnek az élelemiszer-árak. Azok, akik akkor legyintettek erre, most azzal szembesülnek, hogy ha 2023-ban még nem is léptük át ezt a határt, azért már közelítünk hozzá.
- Hallottak már a TTIP-ről, azaz a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről? Ha igen akkor nézzük mit is mond a globalista definicó az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti javasolt kereskedelmi megállapodásról. Eszerint a TTIP célja a kereskedelem és a többoldalú gazdasági növekedés előmozdítása volt. Karel de Gucht, az Európai Bizottság kereskedelempolitikáért felelős biztosa szerint 2010 és 2014 között a TTIP lett volna a valaha tárgyalt legnagyobb kétoldalú kereskedelmi kezdeményezés, nemcsak azért, mert a világ két legnagyobb gazdasági térségét érintette volna, hanem azért is, mert "potenciális globális hatóköre révén példát mutathatott volna a jövőbeli partnereknek és megállapodásoknak".
- Ne gondoljuk azt, hogy az ukrán földpiaci attak, vagyis az ukrán földek globalista bekebelezése, és ezzel a high-tech nagyüzemi technológia által termelt élelmiszer alapanyag elterjesztése és élelmiszerpiac megszerzése megállt Ukrajna országhatárainál. A 2000-es évek elején az akkor nagyban a GMO technológiával próbálkozó amerikai cégek úgy értékelték, hogy termékeiket az Európai Uniós országokban is elterjesztik. Az unió mezőgazdasági bizottsága ezekben az években adott zöld utat a Monszanto MON810 -es kukoricahibridjének és engedélyezte az Európai Unió területén - igaz egyelőre kísérleti - vetését. Akkor még azt sem tudtuk mi fán terem a génkezelés, azonban néhány év alatt Magyarországon is komoly kutatói és civil ellenállás alakult ki a technológia ellen.
- 1999-ben az Európai Unió egyik hátsó irodájában született az az ötlet, hogy a nagyüzemi tartású tojótyúkok ketreceinek nagyságát 40 százalékkal kellene megnövelni. Az előírást – hivatalosan – állatjóléti szempontokkal indokolták. De azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy csak egy újabb, a termelést jócskán visszavágó intézkedésről van szó. A hazai baromfi ágazatot, amely akkor még nem is sejtette, hogy a madárinfluenza járványra hivatkozva, hamarosan csúnyán két vállra fektetik, ezrével irtva ki a szárnyasokat – sokként érte az intézkedés, de engedelmesen átállt a kívánt ketrecméretekre. Óriási kiadásokat véve magára. Mindez – és persze a kiegészítő rendelkezések bevezetése – 2300 millió euróba került az európai termelőknek, a vásárlóknak pedig még többe, miután a tojás ára a bevezetésre, 2012-re azonnal 60 százalékkal nőtt. Itt van közben a legújabb ötlet. Mégpedig az, hogy teljesen el is törlik a ketreces tartást, amivel párhuzamosan a legnagyobb áruházláncok bejelentették, hogy nem is fogadnak olyan tojást, amit ezzel a technológiával állítottak elő.
A HírTV stúdiójában Boros Imre és Bogár László.
Szerkesztő-műsorvezető: Virághalmy Sarolta.
Teljes adás:
