Sziebert György barátján keresztül ismerkedett meg a Budapest Airport jogi igazgatójával Rényi-Vámos Krisztinával. A nő egy idő után elhívta maga mellé dolgozni a repülőtérre. A vád szerint ők határozhatták meg, hogy a reptér üzemeltetője melyik jogi irodával köt szerződést. Ezt kihasználva 2008–2009 között kenőpénzért cserébe adtak megbízásokat ügyvédi irodáknak. A megbízási díjból pedig 5-10 százalékot követeltek maguknak.
Az elsőrendű vádlott azt állítja: csak az igazgatóság dönthetett arról, hogy melyik ügyvédi irodával szerződnek, ők nem, ezért megvesztegetni sem tudtak senkit. Sziebert György szerint ez volt a bevett gyakorlat a BKV-nál is, ahol 2009-től már jogi igazgatóként dolgozott. ismét azzal védekezett, hogy nem volt joga szerződések megkötésére, így szerint a vád sem állja meg a helyét, miszerint csúszópénzért cserébe kötött megbízást egy kft.-vel a vállalat informatikai rendszerének fejlesztésére. Vallomásának ellentmond, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda pont a kenőpénz átadásakor leplezte le egy óbudai bevásárlóközpont garázsában 2009 decemberében. Ennek részleteire azonban nem tért ki. Inkább előhúzta a Hagyó-perből jól ismert ütőkártyát, vagyis hogy koncepciós eljárás zajlik ellene. Elmondása szerint a hatóságok jelezték neki, hogy hamarabb szabadul, ha terhelő vallomást tesz az akkori baloldali városvezetésre.
Sziebert arról is beszélt, hogy reptéri munkája során a Nemzetbiztonsági Hivatal kapcsolattartója volt. Többször arra is utalt, hogy szerinte 2006-tól lehallgatták.
