A fejlemények jelentőségét és politikai súlyát mutatja, hogy az amerikai
tőzsdespekuláns, Soros György a Project Syndicate portálon több írást is közzétett
a témában. A megállapodás megszületése előtt a milliárdos a „jogállamiságot
sorozatosan sértő” két kormányfő „kétségbeesett szerencsejátékának” titulálta a
vétót, majd kifejtette, hogy – nézete szerint – a magyar miniszterelnök egy
„bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon”. Soros
végkövetkeztetése szerint az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy
kompromisszumot kössön a „jogállamisági” rendelkezésekkel kapcsolatban,
ellenkező esetben az európai közösség „nyitott társadalomként” történő
fennmaradása kerülne veszélybe. A portálon közzétett második véleménycikkében
a spekuláns arra tett javaslatot, hogy a tagállamok örökkötvények kibocsátásával
– Magyarországot és Lengyelországot kihagyva – oldják fel a kialakult
patthelyzetet. Ezen felül Soros a harmadik, decemberi esszéjében blöffnek
minősítette a magyar vétó felvetését, és álláspontja szerint Németország a létező
legrosszabb kompromisszumot kötötte, egyebek mellett a jogállamisági
kritériumok „jelentős gyengülése” miatt.
Fontos megjegyezni, hogy nem Soros György volt az egyetlen, aki a nyílt társadalom
szellemiségében kritizálta a költségvetési kompromisszumot. Josip Juratovic
szociáldemokrata politikus, a német Bundestag tagja az amerikai milliárdos –
előbbiekben kifejtett – nézeteivel rokonságot mutató írást tett közzé a szlovéniai
Közép-Kelet és Balkán Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IFIMES) oldalán.
Juratovic szerint Magyarország és Lengyelország „elidegenedett az európai projekt
alapvető demokratikus értékeitől”, amely fejlemények kapcsán „egyre aggasztóbb”
toleranciát mutat a többi tagállam. A szociáldemokrata képviselő azon az
állásponton van, hogy a magyar és lengyel miniszterelnök számára az európai
projekt pusztán a „személyes meggazdagodás és a hatalom megőrzésének eszköze”,
majd Soroshoz hasonlóan blöffnek minősítette a vétó kilátásba helyezését. Josip
Juratovic ezen felül úgy látja, hogy a megszületett kompromisszum révén a
jogállamisági mechanizmus „elvesztette a fogát”, a jövőben pedig – az általa
egoistának titulált magyar és lengyel kormányfővel való kompromisszumkeresés
helyett – világos szavakra és cselekedetekre lenne szükség ahhoz, hogy „az európai
projekt ne veszítse el teljesen orientációját az értékei tekintetében”. Ezzel
párhuzamosan Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke a Der Standard című
osztrák lapnak adott interjújában egyértelművé tette, hogy Brüsszel nem fog
visszariadni attól, hogy jelentős összegeket tartson vissza Budapesttől és Varsótól,
ha azok megszegik a „közös normákat”. Jourová álláspontja szerint a magyar
kormány ugyan próbálkozhat az időhúzással, amikor az Európai Bírósághoz fordul
az új jogállamisági mechanizmus jogszerűségét illetően, de a „fájdalmas retorziókat”
nem fogja tudni elkerülni. A brüsszeli politikus a német Handelsblattnak
nyilatkozva kifejtette továbbá, hogy „Magyarország és Lengyelország a figyelmük
középpontjában áll”, majd kihangsúlyozta, hogy az Európai Bíróság döntését
követően visszamenőleges hatállyal is vizsgálódnának. Josip Juratovic és Vera
Jourová eszmefuttatásából több fontos következtetés szűrhető le.
Egyrészt látható, hogy a nyílt társadalom ideológiája nem pusztán egy
elvont politikafilozófiai koncepció, hanem a balliberális politikusok
mindennapi politizálásának részét képezi, e nézetrendszer elemei
visszaköszönnek akár vezető politikusok nyilatkozataiban,
javaslataiban is. Másfelől megállapítható, hogy a magyar és lengyel belügyekbe
való beavatkozási szándék – a tagállami szuverenitás tiszteletben tartása
követelményének zárójelbe tételével – továbbra is a nyílt társadalom
eszmerendszerével szimpatizáló európai baloldal napirendjén van. E körülmény
más megvilágításba helyezi a nagyobb brüsszeli hatalomkoncentráció
megvalósítását célzó „Európai Egyesült Államok” koncepcióját is. Könnyen
belátható ugyanis, hogy amennyiben az integráció iránya egy európai szuperállam
megvalósítása felé mozdulna el, akkor az egyes tagállamok – így különösen
Magyarország és Lengyelország – eszköztelenné válnának a központi brüsszeli
akarat érvényesítésével szemben, akár olyan meghatározó kérdésekben is, mint az
illegális migráció kezelése. Másképpen fogalmazva a további brüsszeli
hatalomkoncentráció zöld utat nyitna a nyílt társadalom vízióját képviselő NGO-
hálózat, illetve a velük együttműködő politikusok által felvázolt elképzelések hazai
érvényesülésének.
Mindezek fényében kijelenthető, hogy a nyílt társadalom erői számára
akkor válik teljessé az „európai projekt”, ha – Brüsszel
közvetítésével – valamennyi tagállam kritika nélkül átveszi az
általuk hangoztatott politikai agendát egyebek mellett az illegális
migrációval illetve a genderkérdéssel összefüggésben. Ugyancsak
feltételezhető, hogy a 2022-es országgyűlési választásokhoz közeledve Soros
György és európai szövetségesei jelentős kapacitásokat fognak mozgósítani annak
érdekében, hogy a Gyurcsány vezette ellenzék hatalomra kerülhessen, és így a nyílt
társadalom eszmerendszerével összeegyeztethető kormányzati politika
valósulhasson meg Magyarországon.
Századvég
