Hárommillió ember kapta meg eddig Magyarországon legalább az első adag védőoltást a koronavírus ellen. Talán mondani sem kell, hogy ez mekkora logisztikai-szervezési munka, hogy a megvásárolt és valóban le is szállított oltóanyagok eljussanak a végfelhasználókig, esetenként különleges hűtőszekrényben, s a megfelelő emberek jöjjenek a megfelelő időpontban az oltásra. Működik, mert működtetik az erre hivatott szakemberek, s minden szirénhang ellenére az emberek is elmennek a rendelőbe vagy az oltópontra, és megkapják a védettséget adó szert.
Lehet persze hibákat keresni és találni, de ilyen óriási akciót még nem hajtott végre Magyarország, sőt az egész világ úgy esik át a tűzkeresztségen, hogy életek függnek az olajozott működéstől. Nincs szó arról, hogy itt mindenki abban volna érdekelt, hogy az oltakozás sikerüljön. Itt vannak tőkeerős gyógyszergyárak, amelyek nem szívjóságból gyártják a vakcinákat, hanem mert ehhez értenek és ebből élnek, s igyekeznek meggyőzni mindenkit arról, hogy az ő oltóanyaguk a legjobb, a többi rivális a nyomukba se érhet. A vakcinák pedig pénzbe kerülnek, amelyet az országok kifizetnek, csak nem terhelik rá a lakosságra, de értelemszerűen nem dobálják ki a milliárdokat az ablakon, hanem a legjobb ajánlatokat fogadják el. Mert hiába érezzük azt, hogy a világ megállt, ez csak egy új alternatívája az életnek. Ugyanúgy pörög minden odakint, csak kicsit virtuálisabbá vált az egész.
A lakosság pedig azt várja, hogy jöjjön a telefon, irányítsák őt az oltópontra, s meghallja az ezerszer hallott márkanevet, amelyet a vállába fognak fecskendezni. Előzőleg persze rengetegszer átnézte, melyik szer milyen, elolvasta az érthetetlen, orvosi szakszöveget s annak leegyszerűsített változatát a Facebookon. A bizonytalanság teljesen érthető, hiszen eddig egyetlen oltás idején se kérdezte meg az orvos, milyen vakcinát kíván a kedves páciens, és egyetlen oltás esetén se hallotta azt, hogy bárki is azt mondta volna felelős pozícióból, hogy ez vagy az a készítmény káros lehet. Most pedig a média önti a kétséget az amúgy is bizonytalan, nem mikrobiológus végzettségű átlagpolgárra. Mert az a politikai percemberke, akinek egyetlen célja ennek a kétségnek a gerjesztése, egy ilyen akciót hajt végre.
A felelős és a felelőtlen ellenzék között ez a nagy határvonal. Aki szavazatszerzést lát a válságban, s ennek megfelelően háromnaponta változtatja meg a retorikáját, az hamar azt veszi észre, hogy nem veszi senki komolyan, hiszen ő maga se viselkedett politikushoz méltóan. Most pedig ez történik, a gigászi munka során, amelyben az egész magyar lakosság érintett, egy kicsiny, de roppant harsány csoport azon munkálkodik, hogy ne sikerüljön az oltássorozat. Ha nem sikerül, akkor azt mondhatják, hogy rossz volt a terv maga, és ez Orbán Viktor hibája. Alapvetően borzasztó egyszerű a felelőtlen ellenzéki magatartás receptje.
Épp ezért olyan hatalmas siker, hogy a hárommilliomodik vakcinát is beadták, az oltási terv pörög, magasabb fordulatszámon, mint azt külföldön tapasztaljuk, és bírja az egészségügyi rendszer, a logisztikai tervezők hada, valamint a lakosság is. Ezt követően is lesz ezernyi buktatója az oltásnak, s nem tűnik valószínűnek, hogy az ellenzék változtatna hozzáállásán, egyszerűen politikai rövidlátásuk okán.
Magyarország felül tudott emelkedni ezen a pártos marakodáson, mert nagy a baj és valóban közös erőfeszítéssel sikerül csak úrrá lenni a válságon. Ezért ezt a hárommilliót nem lehet elégszer megsüvegelni; részt vett benne a politikai irányítás, a szakmai stáb, a teherautó-sofőr, a bolti eladó, a vendéglős és az egyszeri ember, aki képes volt fél kettőkor pontban megjelenni az orvosnál.
Gyurcsány Ferenc legnagyobb bánatára.
Magyar Nemzet - Sitkei Levente
